A múlt árnya

1-sö rész

Érzések

Nap sütötte nyári napra ébredet Sesshoumaru és csapata.

A nagyúr már korán felkelt nem tudott aludni.

Akár hogy erőltette.

Valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság lett úrrá a szívén.

Rin meg is jegyezte reggeli közben.

-Mi a baj Sesshoumaru nagyúr.

-Nincs semmi Rin

-Nincs semmi baj.

A démon Rin felé fordul. Rin a nagyúr felé fordul.

-Sesshoumaru nagyúr elmehetek közeli tóhoz.

-Miután megetted a reggelid.

Párperc elteltével boldogan fut Sesshoumaruhoz a kislány.

-Meg reggeliztem!

-Most már elmehetek Sesshoumaru nagyúr?

-Menj csak Rin.

-de veled megy Yaken is.

-Jó rendbe.

Bólintott a kislány és már futott is a tó felé

-Várj meg Rin.

Kiabált utána Yaken.

-Na végre hogy beértelek.

Eközben Sesshoumaru mélyen belemerült a gondolataiba.

Rin és Yaken nagy nehezen meg találták a tavat.

A tó partján meg pillantottak egy nőt.

Ép a tavat nézte.

Hosszú ezüstös fehér haja lófarokba volt felkötve.

Külsőleg olyan volt, mint egy kutya démon.

A démon észrevette de nem foglalkozott velük.

Rin összeszedte minden bátorságát és előjött a fák árnyékából.

Yaken próbálta a kislányt visszatartania de nem sikerült marasztalásra bírnia.

-te ki vagy?

Kérdezi félénk bátortalan hangon Rin az idegen démont.

A démon Rin felé fordult.

Az arca kimondottan szép és ridegen karizmatikus volt.

Arany sárga szemei nyugodtságot tükröztek.

*******************************************************

Sesshoumaru magához tér mély gondolataiból.

Érezte az idegen démon illatát ismerős volt számára.

Hisz ez hozta vissza a gondolataiból.

Ezért Rin után ment.

Mikor elég közel ért hozzájuk meg állt.

Meg van a nyugtalanságom oka.

Gondolta magába Sesshoumaru.

Nem hit a szemének mikor meg látta azt a nőt kivel együtt nevelkedtek.

Bár nem voltak vérszerinti testvérek a kötelék meg maradt a szívükbe.

-Heian te mit keresel itt.

Kérdezte nyugodt ridegséggel a húgát.

-Bizonyára csak a véletlen műve hogy találkoztunk.

Mondta neki Heian.

Egy darabig csak nézték, kutatták egymás gondolatát.

Még Yaken sem mert, megszólalni nehogy dühös legyen rá a nagyúr.

A síri csendet Rin törte meg.

-Ki ez Sesshoumaru nagyúr?

Sesshoumaru mérgesen ránézet és nyugodt hangon, ezt mondta.

-egy rég nem látott testvér.

Rin ekkor újból összeszedte a bátorságát és mindenkit bemutatott Heianak.

-Sesshoumaru nagyurat már ismered ez itt Yaken én, pedig Rin vagyok.

-és te… -Heian.

Jött a válasz a démonnőtől.

A kislány odafutott a tó partjához és, elkezdet a vízbe sétálni.

Néha bele dobot egy- egy kavicsot a tó vízébe.

Heian utána ment.

Egy darabig csak nézte a játszadozó kislányt.

Aztán úgy dönt, hogy csatlakozik hozzá.

Sesshoumaru meg őket nézte egy fa árnyékából.

A nap már lemenőbe volt és, Rin egy nem várt kérdést tett fel Heianak.

-Szeretném, ha ezt az éjszakát velünk töltenéd.

A nagyúr nem volt elragadtatva Rin kérésétől.

Heian, Sesshoumarura néz.

-Miért tölteném az éjszakámat olyan helyen, ahol nem látnak szívesen.

-Akkor gyere velünk vissza.

Mondta közömbös ridegséggel a nagyúr.

Heian elment velük a táborhelyükre.

Tűzet gyújtottak.

Rin meg vacsorázott és elaludt.

Az éjszaka kimondottan hideg volt.

Ezért Heian levette prémjét és ráterítette a kislányra.

Sesshoumaru ezt észre vette.

-előjöttek az anyai érzéseid?

-Mi közöd hozzá.

Felelte neki rideg közömböségel.

Nyugodj csak, meg nem miattad alszok veled itt a fa tövébe.

-gondoltam.

A két kutyadémon nagy nehezen elaludt.

Másnap hajnalba Heian elmegy a tóhoz fürdeni.

Nem sejti hogy Sesshoumaru már rég felébredt.

A démon gondol egyet, és Heian után megy.

Igyekszik tisztes távolságból, követni nehogy megérezze az illatát.

Sesshoumaru odaér a tóhoz és leül egy fa tövébe.

Természetesen olyan szögbe hogy Heiant jól lássa.

Egy kicsit elgondolkodott miközben a nő telt keblét és széles csípőjét nézte a rózsaszín napfelkeltében.

Heian ki jön a tó vízéből, és Sesshoumarura néz.

-Te leskelődtél.

Sesshoumaru szemén némi zavarodottságot lehet felfedezni.

                                                        -öööizé csak ere jártam.                            

-na persze és ezt higgyem is el.

Sesshoumaru lenézet a földre.

-még mindig átlát rajtam.

Tudja, mit érzek, és mit gondolok.

Ha jóban meg gondolom, Heian ismer a legjobban.

Heian felöltözik és a nagyúr felé, fordul.

-Elmegyek.

-Miért?

-Nem tudom veled újra kezdeni az életem.

Még nem.

Mikor meg láttalak vissza tértek a régi emlékek.

Amíg nem tudom lezárni magamba  múltatamat.

Addig, nem tudok hozzád visszatérni.

Heian szép lassan eltávolodott és közben a nap is fel kelt a keleti horizonton.

Sesshoumaru legszívesebben utána ment volna.

De nem tette.

Tiszteletbe tartotta a kérését és szíve legmélyén remélte, hogy egy nap még találkoznak.

VÉGE