A múlt árnya

2.-rész

A találkozás öröme

Inuyasha és barátai jól meg szokott reggelijüket fogyasszák

.

Kaede anyó faluja felé egy démon közelit.

Mindenki elkezdet kiabálva rohanni.

-segítség démon.

Kaede anyó kinézet a kunyhóból.

-mi történt?

-kaede anyó egy démon jön.

Mondta rémülten egy falusi férfi és az út irányába mutatott.

Az anyó ránézet az útra és be szolt inuyashanak.

-Inuyasha jön egy démon.

-Hasonlít a bátyádra de, fel van kötve a haja.

Inuyasha ott hagyja a reggeliét és, ki rohan a démon elé.

Ki rántja a kardját, és neki megy a démonnak.

A démon könnyedén visszaveri a tessaiga támadását.

Ekkor a démon váratlanul meg szollal.

- inuyasha már meg sem ismersz.

-Heian te itt?

Anyira meg lepödöt inuyasha hogy egy szó sem jött ki az ajkán.

Oda ment a démonnőhöz és átölelte.

 -Milyen jó érzés újra látni téged.

-nekem is inuyasha.

Mondta a démonnő és viszonozta az ölelést.

Gyerebe reggeliz velem és barátaimmal.

Heian elfogadta a szívélyes invitálást .

  Bementek kaede anyó kunyhólyában.

Inuyasha, mindenkit bemutatott,

Az idegen démonnőnek.

Leültek, és tovább reggeliztek.

Miroku nem tudta meg állni a költői kérdése nélkül.

Heian felé fordult és e szavakat intézte hozzá.

-leszel a gyermekeim anya?

Sango már készült jól fejbe verni a szerzetest, de Heian meg álitota.

Hagyd, majd én elintézem.

-ki húzta a kezét a szerzetes kezéből fel ált és egy váratlan pillanatba torkon ragadta.

Felemelte a levegőbe és ki dobta a kunyhóból.

-Úgy látszik a barátotok megunta az életét.

Heian leült és csak nézte üresen a többieket.

Jó másfél óra múlva a szerzetes meg jelent az ajtóban.

Elég meggyötört állapotban volt.

Heian a szerzetes felé emeli tekintetét.

Szemeibe némi düh volt felfedezhető.

Miroku oda ment a sangohoz és kérlelő szemekkel ránézet.

-Sango kérlek, gyógyítsd meg sebeimet.

Na jó mutasd azokat a sebeket.

Miroku nagy vidáman oda megy sangohoz.

-Látom, már nem fájnak annyira a sebeid.

-Ó de hogy nem.

A te kezed érintése csodát tesz.

Míg sango mirokuval foglalatoskodott, addig inuyasha felállt és elhívta Heiant sétálni.

***

Mikor elértek a szentfához leültek a tövébe és elkezdtek beszélgetni.

Rég nem beszéltek egymással ennyire meghitt, őszinteséggel.

-úgy halottam a szentékkő nyomait keresed.

-igen valóban azt keresem.

Össze szeretném gyűjteni minden egyes szilánkját.

-Mi szükséged ere az ékköre hisz így is elég erős vagy.

-Tudod nagyon jól, hogy minden álmom, az hogy egy nap teljes démonná váljak.

-nem tudom, hogy teljesülhette az álmod valaha.

Inuyasha felugrik a fa tövéből, és dühösen szembe fordul Heianal.

-ezt most mért mondod.

Tán nem látsz rá esélyt, hogy valóra váljon.

-Inkább váltsunk témát.

Inuyasha büszkén kihúzta magát és karba tette kezét

-na jó akkor miről akarsz beszélni?

--először is ülj vissza mellém.

Jól van jó kutya.

Viccelődik vele Heian.

-Mi van közted és kagome közöd.

Biztos érzel iránta valamit.

Ne is merd tagadni.

inuyasha bevörösödik a kérdés hallatán.

-Valóban szerelmes vagyok kagoméba.

Még sosem mondtam neki.

-Mesélj egy kicsit róla.

Inuyasha elmondott neki mindent kagome és kikyou kapcsolatáról

-Reinkarnáció egy másik világból?

-Érdekes.

Akkor nem is csodálom, hogy szereted.

Kagome követe őket és látta hogy milyen őszinte szeretet köti össze a két démont.

Heian hátra nézet, mintha érezte volna, hogy valaki figyeli őket.

-Gyere ide nyugodtan kagome.

Mondta szelíd hangon a démonnő.

Kisé félénken de oda ment hozzájuk.

-Heian szeretnék feltenni egy kérdést.

-Sejtem hogy mit szeretnél kérdezni.

-Inuyasha ha akarja, akkor majd elmondja.

Heian felállt s inuyashat magára hagyta kagoméval.

***

kagome leült inuyasha mellé.

Egy ideig csak némán ült mellette.

Végül felé fordult és felette azt a kérdést, mit Heianak szeretet volna feltenni.

Mi köt össze Heianal? Inuyasha kagome felé fordult.

-Mikor anyám meg halt Heian meg ígérte neki halálos ágyánál hogy felnevel és mindig vigyázni fog rám.

Ezért Heian olyan mintha a pótanyám lenne.

Kagome meg értően a féldémon szemeibe nézet.

Köszönöm inuyasha.

Ugyan már mit köszönsz.

Semmit.

Mondta kisé meg sértödöten Kagome.

-Kagome ideje vissza menünk a falúba.

Felálltak a szentfa tövéből és elindultak a falú felé.

***

kaede anyó már türelmetlen volt.

Nem tudta elképzelni, hogy hová tünhetet el inuyasha és Heian.

Meg könyebült az anyó mikor meg látta heiant.

- Hol van Inuyasha?

Lassan indulniuk kell.

-Lent az erdőbe.

-Kagome is vele van?

-Igen.

-Jött a kurta válasz Heiantól.

Heian bement a kiskunyhóba és leült.

Minden tekintet rá szegeződőt.

Ezt elég rossz néven vette.

Ezért inkább a földre szegezte tekintetét, a sok kérdő szem elől.

Nem sokra rá meg jött inuyasha és kagome is.

-Heian velünk tartasz?

Kérdezte érdeklődve Inuyasha.

-Egy darabig.

Inuyasha a szerzetes felé fordul.

-Gyertek indulnunk, kell.

Mindenki felállt, és ki ment a kunyhóból.

Csak Kagome és Heian maradt bent.

-Örülök, hogy velünk tartasz Heian.

-Igazán.

Ezt még egy emberi lény sem mondta nekem.

Hogy lehet egy démon társaságának örülni?

-Gyertek már!

Kiabált vissza türelmetlenül inuyasha.

Mindjárt megyünk!

Kiabált vissza Heian.

Heian elindult az ajtófele.

Te nem jössz?

De már is megyek, és oda fut démonnő mellé.

Együtt ki sétáltak az ajtón, és elindultak inuyasha után.

Vége