A múlt árnya

3. rész

Lezárás

Már egy ideje rótták a végtelenút porát és egyetlen olyan démonnal, sem találkoztak, akibe kagome ékkő szilánkot érzékelt volna.

Heian kisé furcsán érezte magát az emberi társaságba. Egyáltalán nem volt hozzá szokva, hogy ennyi ember veszi körül. Mindig magának való kutyadémon volt.

A nap már utolsó sugarait szórta a tájra. Heian egy pillanatra megáll és ránézet a vörös színekbe játszó égboltra. Miközbe nézte, ahogy a nap eltűnik a nyugati horizonton visszatért múltja minden fájdalma és öröme.

Még ilyen hosszú idő után is fájdalommal teli szomorúsággal gondolt vissza szeretet nevelőapja halálára. Valaha egész nyugat a tiéd volt. Még bele gondolni is fáj hogy már nem tied az a táj. Így elmélkedet magában, egész addig még felnem eszmélt, azon hogy elvesztette inuyashat és társait. Már az első csillagok is fel jöttek az égen.

-inuyasha egésznap idegesen csendes volt.

Ez csak egyet jelenthet számára, ma van újhold első éjszakája.

Akkor sietnem kell. Bele szimatolt a levegőbe inuyasha illatát keresve. Mikor meg találta, lépteit felgyorsítva elindult az illat irányába.

***

inuyasha és barátai egy mezőn ütöttek tábort. A domb tetejéről egy árny közelítet feléjük.

A szerzetes és a szellemirtó lány felfigyelt a közelgő árnyra.

-szerzetes érzed, van itt valaki.

-hm igen érzem.

Felugranak, és támadni készülnek, de sango hirtelen megtorpan és felkiált.

-Heian!

Heian a szerzetesre nézet.

-féltölem látom a szemén.

Hiába próbálod palástolni félelmed szerzetes.

-Miből gondolod, hogy félek?

-Legyen annyi elég, hogy látom rajtad, bárhogy próbálod is rejteni.

Heian még utoljára belenézet a szerzetes szemébe és otthagyta.

Nyugodt léptekkel közelítet inuyasha felé.

-Na végre hogy ide értél. Hol voltál ilyen sokáig?

Ránéztem inuyashára és röviden csak ennyit, mondtam.

-Egy kicsit elmerengtem.

Feleltem ridegen a féldémonak.

-Gyere, ülj le közénk.

Invitált kagome, de nem volt túl sok kedvem hozzá, ezért inkább vissza utasitotam szívélyes invitálását.

-köszönöm de nem fázok.

Tipikus démon reakció gondolja magába kagome.

 Egy darabig csak álltam és figyeltem. Éreztem, hogy történi fog valami, de egyelőre nyugodt csend honolt mindenütt.

Mikor meguntam az örökös kémleléses álldogálást leültem a kistársaság közelébe.

Az ég csillagosan nézet le ránk. A tűz finom melege egy kicsit eltompitota őket.

Ezért semmit nem vetek észre a feléjük közeledő veszélyből.

***

A tűz körül mindenki a saját gondolataival volt elfoglalva. kagomét nagyonfoglalkoztata Heian viselkedése. Hol kedves bűbájosan anyáskodó kutyus volt utána a megfoghatalan kegyetlen nagyúrnő. Minden áron meg szerette volna fejteni Heian titkát, ezért ismét inuyashahoz fordult, hátha tud valamit.

Nem talajátok furcsának Heian viselkedését?

-Ugyan már Kagome.

Heian mindig ilyen volt.

-Ennyire természetes neki emberi mivoltod?

-igen.

Válaszolta Heian a távolból.

- Esetleg meg is magyarázzam?

-Igen, jó lenne.

-Már nagyon sokszor láttam inuyashat emberi alakba.

Mikor elváltunk egymástól meg ígértetem vele, hogy mindig óvatos lesz, és vigyáz magára.

Ennek ellenére mindig visszatértem hozzá, amikor eljött az újhold ideje.

Heian megfordult és ránézet kagoméra.

-kielégítetem kíváncsiságodat?

-igen köszönöm. Bár kagome nem ere a válaszra várt.

-Nem sokára vége a sötét éjszakának, és inuyasha megint a régi lesz.

-Elég nyugodt éjszakát tudhatunk magunk mögött.

Azért ne vegyél rá mérget. Még bármi meg történhet.

Mindenki elhallgatott, a tájra néma csend borult.

Csak Heian volt fent őrizte inuyasha álmát.

Aludj csak inuyasha. Nem tudhatod, hogy mikor lesz részed újból ilyen édes dedként álmodni. Csak várt, már a tűz is kialudt. Heian felállt és elnézet a dombok felé.

-jön valaki. Szinte érezni a levegőbe a gonosz szél auráját.

Hirtelen szél támadt és az ép kezdődő pirkadatba meg jelent egy női alak könnyű pihe tollon szállva. A nő leugrott a földre és elindult inuyasha felé.

***

Sango megérezte a veszélyt, de a mély álmaimba merült társaságot nem tudta magához téríteni. Heian hova lett? Kérdezte önmagától sango és elkezdte kémlelni a mezőt.

Miközbe heiant kereste szemeivel megakadt a szeme egy dombon és annak szélén ott ált Heian és kagura. ép harchoz készülődtek.

Sango oda ment inuyashahoz és elkezdte ébreszgetni. nem sok síkerel. helyete felkelt kagome.

-mi van sango mi baj?

-itt van kagura.

Felkel ébreszteni inuyashat, nem szabad így meglátnia.

Most kagome próbálta felkelteni a féldémont. oda ment hozzá és a fülébe mondta ébresztő.

A hanyou felemelte a fejét és kagomére nézet.

-mit akarsz kagome?

-valami fontosat szeretnék mondani.

Akkor igyekezz, mert mindjárt újból földnek dőlök.

-inuyasha itt van kagura.

A hanyou felpattan a földről és idegesen, ráförmed kagoméra.

-mért nem ezzel kezdted!

Hol az a nyomorult boszorkány?

Gyorsan körbe pásztázta a dombot, kagurat kersve.

Heian. mondta alig érthető hangon a féldémon.

Mikor meglátta Heiant és kagurat harcközbe.

A féldémon gondolkodás nélkül az épp harcolni készülő démonő után rohan.

Kagome utána kiáltott, de mint hiába süket fülekre talált kiáltása.

-gyere vissza inuyasha!

Inuyasha csak futott a domb felé és nem tudott másra gondolni csak ara, hogy most végezni fog a boszorkánnyal.

Folyt. köv