A múlt árnya

3. rész

Lezárás

Folytatás:

***

Elindultam a dombok felé, és gondolataimba temetkeztem ismét.

Ki ez a nő és vajon mit akarhat hajnalok hajnalán?

Ehhez hasonló kérdések járkáltak a fejembe miközbe az ismeretlennő felé tartottam.

Mikor oda értem hozzá rideg tekintettel végig mértem.

A szemei vörös üreségel tekintetek rám.

-Ki vagy?

Kérdeztem az idegen démonőt, nem ép a legudvariasabb formába.

-Nevem kagura szélboszorkány vagyok, és inuyashat keresem.

Sajnálattal közlöm veled, hogy nincs a közelbe, úgy hogy be kell érned szerény személyemmel.

Kagura is végig mérte ellenfelét és meg alapította semmivel sem különb nála.

Ugyan olyan nő, mint én mért lenne különb nálam?

Kérdezte magától a boszorkány.

Ahogy elnézem kutya démon, lehetsz, el találtam.

-szerintem a külsőm önmagáért beszél. Vagy még sem?

-Meg mondod a neved, vagy ki kényszerítsem belőled. Kérdezte a boszorkány már egyenes dühvel párosítva érdeklődését.

Csak álltam és unottan néztem a boszorkányt, kiváncsivoltam mikor szándékozik végre eltávozni.

De valahogy nem láttam benne kellő szándékot a távozásra. Végül abba hagytam bosszantását, azzal hogy semmire nem válaszolók.-Na jó, ahogy te akarod. Mondtam bele egyezően a boszorkánynak. A nevem Heian és jól látod valóban kutyadémon, vagyok. Nem ajánlom, hogy ki kezdj velem, mert esetleg csúnyán meg sebzed magad.

-ha ha de bátor itt valaki. Mondta némi cinizmussal a hangjába kagura.

Esetleg kíváncsi vagy még valamire.

-kösz nem.

-Mi az már tegeződünk is.

-tényleg nincs itt inuyasha? Kérdezte a boszorkány tőlem kisé ravaszkás mosollyal.

Ara hogy ki éljem gyilkoló ösztöneimet ere a célra te is meg felelő vagy.

Nem mondtam neki semmit, csak biccentetem egyet a fejemmel, és vártam hogy mit lép.

A boszorkány szétnyitotta legyezőjét és támadásba lendült.

-sárkány tánc, és egy határozott mozdulattal létre hozott egy világoskék szélörvényt.

Az örvény sebesen közelítet felém. Ki húztam egyik katanamat amiből zöldes kék fény áradt.

Magam elé emeltem védekező helyzetbe, és vártam. Az örvény sebesen közelítet felém.

Mikor elért a szélörvény, minden erőmet összeszedve, visszavertem a boszorkány támadását.

-Nagy képű fruska ki védte az én sárkánytáncomat. Mérgelödöt magába kagura.

Heian rá emelte tekintetét az égre.

-kell fel a nap.

Egy hirtelen jött megérzéstől fogva meg fordultam és láttam, ahogy inuyasha fut felém, és közben visszaváltozik féldémoná.

-Mit keresel itt! Mérnem maradtál a többiekkel.

-Nem hagylak magadra még akkor, sem ha csak egy féldémon vagyok.

-Jól van, ahogy akarod.

Mind ketten kagura felé fordultunk és vártuk hogy támadjon. Egy ideig így álunk egymással farkas szemet nézve.

-semmi értelme csak itt állni és várni, hogy valamelyikünk el kezdje a harcot.

Már épp támadni készült inuyasha, mikor is gondolt egyet kagura ki bontott egy tollat és elmenekült.

Mi közbe haza felé tartott Naraku kastélyába elgondolkodót a démonő erején.

Ki lehet ez a nő és miköze van inuyashahoz? De nem tudta meg válaszolni a magába feltett kérdéseket.

Inuyasha dühösen az égre tekintet. Nagy szerű az ellenség meg futamodott.

Gyere vissza te gyáva boszorkány! Ki abálta utána, de nem hiszem hogy halotta.

-ne mérgelődj már annyit.

Jól van de, nem tűröm az ellenség megfutamodását.

Nem számit legalább nem lesz gondod vele egy ideig.

***

Sesshoumaru nagyúr hová sietünk, mi ilyen fontos, hogy még egy pihenőt sem engedhetünk meg magunknak. A nagyúr meg ált és yakenre nézet, és közömbös düvel azt mondta neki.

-Semmi közöd hozzá. Sesshoumaru nagyúr én is nagyon fáradt vagyok, és álmos.

Tudom Rin.

De most még nem állhatunk le, piheni, majd egy kicsit késöbb. Igy hát tovább szelték az erdő végtelen porát. Az éj sötétségébe csak a csillagok és Sesshoumaru tájékozó képessége volt segitségükre. Már egy ideje mentek a sötét erdőbe, az erdőre síri csend borult.

 -Sesshoumaru nagyúr nem állnánk meg egy kicsit?

Mondta kisé panaszos kérdéssel yaken.

Sesshoumaru meg fordult és rá nézet yakenre. El mósólyodot, és közömbösen ezt mondta.

-Most mond meg nekem ki a szolga én vagy te?

-Bocsánat Sesshoumaru nagyúr természetesen én. Alázkodot meg a nagyúr előtt a kis gnóm béka.

-Na jó akkor itt letáborozunk.

Maradj itt yaken és vigyáz Rinre.

-Na végre lepihenhetek egy kicsit. sohajtot fel yaken.

Van egy kis elintézni valóm, majd jövök.

-Halottad mit mondtam.

-Igen Sesshoumaru nagyúr halottam minden szavát. A démon biccentet egyet a fejével, és ott hagyta őket. Nagyszrű megint magamra maradtam ezzel a halandó kölyökel. mérgelödöt yaken.

Még szerencse hogy addig itt volt a nagyuram, míg sikerült tűzet gyújtanom.

***

Érzem öt a kedves illatát, kit oly nagyon szeretek. Itt lehet, a közelbe érzem.

Sesshoumaru csak ment kedves illata után. Az erdő sötét árnyként vetült rá.

Újhold van akkor biztos ott lesz az öcsém is. Nem tudok dühös leni még a gondolatától sem, mert meg érintet a szerelem édes íze.

Így elmélkedet önmagába, mig kinem ért egy hatalmas dombokkal övezet tisztásra.

A nap már kezdet fel jönni a keleti égbolton és meg csillogtatta Sesshoumaru haját.

Jól gondoltam. Az öcsémmel van. De nem tudok rá haragudni ahhoz túlságosan, szeretem.

***

Heian elnézet az egyik domb irányába. Ismerős illatot hozott magával a szél.

Inuyasha! Menj vissza kagoméhoz. mért mi történt? semi csak azt szeretném, ha visszamennél.

Mi van, ha nem megyek visza. Ellenkezet inuyasha Heianal. semi mondta közömbösen a féldémonak.

Ostoba hanyou sosem értet a szép szóból. Na mindegy lesz, ami lesz. Érzem az illatát, itt van valahol. Elkezdtem a dombokat pásztázni, hátha rá akadok valahol sesshoumarura.

Az egyik dombon meg akadt a szemem. Ott láttam őt, a kedvesemet a domb tetején és engem nézet.

Oda mentem hozzá és mélyen egymás szemébe néztünk.

-lezártad már a múltadat.

-igen lezártam. Kész vagyok veled folytatni az életem, ha te is ezt szeretnéd.

Sesshoumaru lágyan meg simogatta arcom. Meg fogta a kezem és szenvedélyesen meg csókolt.

Aztán magához ölelt és a fülembe sugta, szeretlek.

Elindultam volna inuyasha felé, de Sesshoumaru vissza rántot, és ismét átölelt.

Mért akarsz, oda meni az öcsémhez?

El szeretnék tőle búcsúzni.

Hát jó akkor menjünk keten. nem akarom, hogy velem gyere. De hát miért hisz össze tartozunk.

Csak akkor jöhetsz velem, ha meg ígéred, hogy nem fogsz verekedni az öcséddel.

Na jó meg igérem. Mire esküszöl. A szerelmünk zálogára. Akor jól van.

Sesshoumaru kézen fogót ismét és elindultunk inuyasha felé.

Látom, itt vannak már a barátaid is, inuyasha.

Igen nem sokára indulunk. Továb keresitek a szent ékkő maradványait.

Te meg mit keresel itt Sesshoumaru.

Elmosolyogta magát és inuyashára nézet. Nyugodj meg öcsikém nem harcolni, jöttem.

Egy lépést hátrált Sesshoumaru és rám nézet. Én meg fordultam és kérdően vissza pillantottam rá.

Menj, búcsúz el az öcsémtől. inuyasha ajka tátva maradt a csodálkozástól. Mi történhetett a bátyámmal, hogy nem harcol velem. Ez rejtély gondolta magába a hanyou.

-inuyasha el szeretnék tőled búcsúzni.

Elmész Sesshoumaruval.

Igen elmegyek vele inuyasha. neked már nincs szükséged a védelmemre, mert már nem vagy egyedül. Találtál magadnak igaz barátokat, akik még az életüket is feláldoznák érted. ök egytől egyig igaz barátok, szeretnek és meg becsülnek. Becsüld meg te is őket.

Eztán ott hagytam inuyashat és oda mentem sesshoumaruhoz. megfogtam a kezét és elindultunk át az erdőn. visza Rinhez és yakenhez.

Vége