8.) Csal�d�s

Sesshoumaru �s Neila ism�t kettesben s�t�ltak az �ton. Ez volt az els� eset, amikor kiv�telesen egy�tt t�voztak egy r�vid id�re t�rsaikt�l. Igaz, ennek az ok�t egyik�j�k sem tudta volna megmondani. Legal�bb is, Neila semmik�pp. A szellem viszont… valami�rt �lland�an a harcos k�zel�ben akart lenni. Szinte m�r akkor agg�dni kezdett �rte, ha k�t sz�vdobban�snyi id�re nem l�tta.

�ppen ez�rt, amikor a n� a fel�p�l�se �ta el�sz�r t�nt el, megintcsak sz� n�lk�l, m�r aznap este ut�naeredt, saj�t mag�t lepve meg ezzel a legjobban. Igaz, t�rsaiknak fogalmuk sem volt arr�l, miszerint �k egy�tt voltak.

A f�rfi hamar r�tal�lt Neilara, aki ez�ttal sem hazudtolta meg �nmag�t, ism�t egy szellemmel csat�zott. R�ad�sul els� pillant�sra veszt�sre �llt. J�llehet, amikor Sesshoumaru k�zbeavatkozott, a harcosn� csaknem lecsapta ez�rt a fej�t.

Ellenfel�kkel nem t�r�dve a n� azon veszekedett vele, miszerint mi�rt avatkozott bele m�r megint a dolgaiba. Egy�ltal�n nem �llt veszt�sre, s�t, csak sz�rakozott-�ll�totta. Mindezt be is bizony�totta, amikor egyetlen csap�ssal meg�lte ellenfel�ket, aki a veszeked�st l�tva megpr�b�lt elsomford�lni.

A t�rt�ntek �ta pedig megint igencsak fesz�lt volt k�r�l�tt�k a l�gk�r. Neila nem volt �ppen a legjobb hangulatban, ezen fel�l m�snap borzaszt� fejf�j�s is gy�t�rte. Ebb�l ad�d�an m�r att�l gyilkos pillant�ssal jutalmazta t�rs�t, mikor az �ppen a hogyl�t�r�l �rdekl�d�tt.

- M�gis hogy lenn�k?! M�r megint elrontottad a sz�rakoz�somat! – csattant fel a harcosn�.

- Majdnem meg�lt – ellenkezett nyugodt hangon a f�rfi.

- Bah! Ugyan!

Egy p�r pillanatig n�m�n ballagtak egym�s mellett.

- Mindig elorozod t�lem a pr�d�mat! A legels� alkalommal is! Az�ta nem tudlak err�l leszoktatni – dohogott mag�ban Neila karba tett k�zzel, mire Sesshoumaru fel� pillantott a szeme sark�b�l.

- Egy�ltal�n mi�rt j�tt�l ut�nam? Nekem tal�n nem lehet egyed�l lennem?

Nos, ez volt az a k�rd�s, amit a f�rfi nagyon nem akart hallani. Mivel fogalma sem volt a v�laszr�l. Csup�n az �szt�neinek engedelmeskedve eredt a t�rsa ut�n, aki, l�that�an nem igaz�n vette ezt j� n�ven. Ez pedig nem esett j�l neki.

A szellem csak meredt maga el�, b�r mikor meg�rezte mag�n a t�zes, v�rakoz� tekintetet, pr�b�lt valamif�le elfogadhat� v�laszt tal�lni. De szerencs�re a sors megmentette ett�l. Ekkor ugyanis Inuyasha �s csapata t�nt fel k�zvetlen�l el�tt�k az �ton. A k�t t�rs meg�llt, s kiss� d�bbenten szeml�lt�k �ket, akik szint�n csak �lltak �s b�multak.

- Remek! M�s sem hi�nyzott, mint egy kis csal�di csetepat� – f�st�lg�tt Neila, s mit sem t�r�dve a Toukijin markolat�t fog� Sesshoumaruval, egyszer�en kereszt�l ment a bar�tok csapat�n.

- �dv�zletem mindenkinek! Viszont, ha nem haragszotok, most menn�nk is – k�z�lte a harcosn�, mik�zben karba tett k�zzel s�t�lt k�z�tt�k, nem egy csod�lkoz� pillant�s keresztt�z�ben. M�g Inuyasha is meglep�dve n�zett ut�na.

Igaz, mikor a b�tyja a k�zel�be �rt, el�r�ntotta a Tetsusaig�t. Sesshoumaru erre k�rd�n felvonta az egyik szem�ld�k�t �s � is kivonta kardj�t. Mikor Neila meghallotta ezt, meg�llt �s f�lig visszafordult. Tekintet�ben bossz�s�g csillogott. Val�ban nem volt valami j� hangulatban, ahogy Sango megjegyezte mag�ban, mikor �szrevette ezt.

- Sesshoumaru! Nincs id�nk a csal�di vit�tokra! Ne gyerekeskedj, mint a mag�t nagynak k�pzel� �cs�d �s v�gre menj�nk! – csattant fel ellentmond�st nem t�r� hangon a harcosn�, mire minden szem fel� fordult. Mindenki elkerekedett szemekkel b�mult r�, m�g az id�sebbik testv�r is megh�kkent a szavak hallat�n. Azt�n, egy apr� s�haj k�s�ret�ben eltette kardj�t �s ut�na indult. Erre Inuyasha szemei m�g nagyobbak lettek.

- Mi a…? Ez hihetetlen! Egy n� parancsolt Sesshoumarunak! – dadogta az ifjabbik testv�r d�bbenten, mire Kagome hitetlenkedve n�zett a t�rsak ut�n. Viszont ez egy kit�n� alkalom volt Inuyasha sz�m�ra egy kis piszk�l�d�sra, amit nem is hagyott ki.

- Na mi van Sesshoumaru? Csak nem beleszerett�l abba az emberbe, hogy, ak�r egy h�s�ges kutya, k�veted? – ki�ltotta ut�nuk g�nyol�dva, mire b�tyja visszafordult.

- Inuyasha! – sz�lt r� hidegen Kagome, �m az ifj� nem t�r�d�tt vele. Ked�lyesen mosolyogva szemezett a b�tyj�val, aki h�v�sen �llta tekintet�t.

- Inuyasha, ne l�gy ostoba! – csattant fel Neila, kinek hangja fagyosabb volt egy j�ghegyn�l is. Hangj�ban pedig olyan fenyegetetts�g lappangott, minek hallat�ra Inuyasha ijedten Kagome h�ta m�g� h�z�dott.

A harcos ezzel h�tat ford�tott �s elindult, Sesshoumaru nem sokkal lemaradva k�vette. A szellem viszont valami�rt borzaszt�an �rezte mag�t a n� szavai miatt. Mintha abban a pillanatban vill�m csapott volna bel�. Fogalma sem volt, ez pontosan mit is jelenthet, de �gy �rezte, mintha valami meghasadt volna benne.

Kiv�telesen mindez pedig a tekintet�ben is t�kr�z�d�tt.

- Nekem meg mi bajod? – k�rdezte Neila, �szrev�ve a leplezetlen f�jdalmat a f�rfi szemeiben. Sesshoumaru r�n�zett, majd, visszahelyezve a t�kr�t a tekintet�be, maga el� meredt.

- Semmi.

Neila �sszevonta a szem�ld�k�t. T�rsa szava hamisan csengett. �rdekl�dve szeml�lte egy ideig a szellem arc�t, tekintet�t, h�tha megtud m�g valamit. �m imm�ron visszaker�lt a megszokott maszk, amely semmit nem engedett a felsz�nre. Halkan fels�hajtott �s a f�ldet b�multa.

“Tal�n Inuyasha szavai b�ntott�k meg ennyire? Vagy… amit �n mondtam...?”- t�n�d�tt mag�ban. Ekkor meg�rezte mag�n Sesshoumaru tekintet�t, �gy er�sen gyan�totta, az ut�bbi lehet�s�g lesz a megold�s. “De… mi�rt? Hiszen… mi nem… Vagy… tal�n �…?”

Neila gondolatai erre teljesen �sszezavarodtak. Mereven a f�ldet b�multa, s pr�b�lt nem tudom�st venni az �t mustr�l� f�jdalmas tekintetr�l, melyet ugyan nem l�tott, de t�k�letesen �rzett. Valami�rt borzaszt�an �rezte mag�t. Fejf�j�s�r�l megfeledkezve igyekezett megnyugtatni �rzelmeit, melyek ak�r egy torn�d�, kavarogtak benne.

� maga sohasem gondolta, miszerint ez a helyzet egy�ltal�n el��llhat. K�l�n�sen nem a kezdetekb�l kiindulva. M�gis… m�gis megt�rt�nt a lehetetlen. “�s ki tudja, ezek ut�n hogyan fog mindez folytat�dni” – gondolta Neila.

9.) Bizonytalans�g

A harcosn� nemhi�ba �rezte mag�t olyan furcs�n a kor�bban t�rt�ntek miatt. Az�ta ugyanis Sesshoumaru ker�lte a tekintet�t �s a k�zels�g�t egyar�nt, s ha lehet, m�g sz�tlanabb� v�lt. Mindez pedig igencsak zavarta Neilat.

A legjobban m�gis az a l�gk�r zavarta, amely az�ta r�juk telepedett. Mely az egyik f�l r�sz�r�l f�jdalommal, a m�sik r�szr�l pedig bizonytalans�ggal �s d�bbenettel volt telve. S amely val�s�ggal megfojtotta �ket az �lel�s�vel.

A harcosn� �ppen ez�rt szint�n ker�lte a szellemet. Ami�ta ugyanis megtudta az igazs�got, amelyet eddig m�gcsak elk�pzelni sem tudott volna, igencsak megzavarodott. Fogalma sem volt, mit kellene tennie, vagy hogy kellene-e egy�ltal�n valamit, vagy csup�n v�rjon. M�g Rint is mell�zte, aki emiatt �lland�an Jakent ny�zta.

A dolgok megv�ltoz�s�t pedig a kobold is t�k�letesen meg�rezte, s nemcsak a kisl�ny miatt. Sesshoumaru ugyanis szokatlanul sz�rakozottnak t�nt a szem�ben. B�rmikor, amikor csak r�n�zett, a messzes�get f�rk�szte, gondolataiba mer�lve. Ezzel m�g �nmag�ban semmi probl�ma sem lenne. “Ha nem lenne olyan k�l�n�s a tekintete…” – morfond�rozott mag�ban a z�ld kobold, mik�zben igyekezett ler�zni mag�r�l a makrancos gyermeket, aki minden�ron j�tszani akart vele.

- Hagyj m�r te l�ny! Nem l�tod, hogy dolgom van? – csattant fel egyszer a szolga, mire Rin meg�llt mellette.

- Nem csin�lsz semmit, Jaken-sama. Neila pedig megint fel�lt egy magas �gra, ahol nem �rem el – panaszkodott a l�nyka, mire a kobold nagyot s�hajtott.

“Ez megy m�r napok �ta!” – morogta mag�ban. Mi�ta ugyanis visszat�rtek, a k�t f�l szinte egy sz�t sem v�ltottak egym�ssal. Neila csaknem azonnal feltelepedett egy f�ra, amint meg�lltak �jszak�ra. Sesshoumaru pedig csup�n a messzes�get f�rk�szte azzal a k�l�n�s tekintettel.

Egyik�j�k sem tudott mit kezdeni a fenn�ll� helyzettel.

Egy pillanatnyi enyh�l�st a f�rfi elt�n�se hozott csak, ami kiss� feloldotta a kor�bbi fojtogat� l�gk�rt. Minden bizonnyal � is amiatt mehetett el. Neila viszont nyomban felszabadultabban, nyugodtabban viselkedett a t�voll�te alatt. T�bbet j�tszott Rinnel is, s�t, m�g Jaken rendreutas�t�s�ra is csup�n egy f�lmosollyal v�laszolt.

Nem mentek addig tov�bb, m�g a szellem vissza nem t�rt. �lvezt�k a kellemes k�rny�ket. A Nap melegen s�t�tt, a leveg�ben �des illatok sz�lltak. A f�k �gai k�z�tt madarak cik�ztak, v�gan dalolva. M�shol m�kusok kerget�ztek vid�man. Nem messze t�l�k pedig egy patak csobog�sa hallatsz�dott.

M�r lesz�llt az �j, mikor Neila otthagyta alv� t�rsait, hogy igyon k�t kortyot. A foly� vize tiszta volt �s kiss� hideg. Ekkor viszont megzavart�k. A harcos fesz�lten figyelt egy ideig, de mikor felismerte a k�zeled� keltette �rz�st, megnyugodott, �m egy�ttal a sz�ve hevesebben kezdett verni. Egy ideig t�tov�zott, menjen, vagy maradjon. V�g�l, a helyzet okozta fesz�lts�gt�l �s a gyomr�ba be�ll� g�rcst�l mozdulni sem b�rt. Nem sokkal k�s�bb Sessoumaru l�pett el� a f�k k�z�l.

Mikor megl�tta, egy pillanatra megtorpant, majd ism�t elindult. Ahogy a Hold f�nye v�gigfutott a ruh�j�n, a mellkas�n v�r�sen csillantak az ez�st sugarak. Neila �sszevont szem�ld�k�kkel, agg�dva n�zett r�.

A szellem csak le�lt egy fa mell� �s nekid�lt. Tekintet�be f�jdalom csillant, mikor elhelyezkedett, majd m�lyet l�legzett. A harcos odament �s let�rdelt mell�.

- Megs�r�lt�l – t�rte meg a n�mas�got.

- Nem komoly – felelte t�m�ren a szellem, mire t�rsa fels�hajtott. Egy gondolat�val apr� t�zl�nyek jelentek meg a leveg�ben. Meg�rezve a v�ltoz�sokat, Seshoumaru is kinyitotta a szem�t �s �rdekl�dve n�zte a t�rt�n�seket.

Neila parancs�ra az egyik egy szint�n t�zb�l �ll� ed�nnyel a foly�hoz rep�lt, melyet megt�lt�tt v�zzel, azt�n visszat�rt �s letette a f�ldre. T�rsai az erd�be indultak, s nemsokkal k�s�bb gy�gyf�vekkel t�rtek vissza. Ek�zben a harcos egy �jabb gondolat�val egy kisebb rongyot hozott l�tre, melyet belerakott a vizest�lba. Mivel b�rmit k�pes volt megalkotni az ereje seg�ts�g�vel, mindez nem okozott neki k�l�n�sebb probl�m�t.

Ezut�n vetett egy pillant�st a f�rfire, aki k�z�mb�sen n�zett vissza r�. Majd �vatosan leszerelte a bal v�ll�t k�rbefut� sz�ges f�met. Azt�n, kioldva az �vk�nt haszn�lt kend�t, a mellkas�t v�d� p�nc�lt fejtette le, amivel egy�ttal a pr�m is a f�ldre cs�szott. V�g�l, sz�tnyitva a szellem kimon�j�t megszeml�lte a sebet. Egy m�ly v�g�s volt, mely m�g enyh�n v�rzett. A seb sz�lei k�r�l a szellem b�re z�ldes �rnyalat� volt, mely lassan ugyan, de folyamatosan terjedt. Minden bizonnyal m�reg juthatott bele.

A n�, kiss� kicsavarva a rongyot elkezdte kitiszt�tani a sebet.

- Mondd el, mi t�rt�nt – k�rte halkan a t�rs�t Neila. Sesshoumaru, aki mindeddig csak a harcos arc�t f�rk�szte, kiz�kkent a gondolataib�l. A f�nak t�masztotta a fej�t, s lehunyta szemeit. �m az arc�n m�g �gy is l�tszott, komoly f�jdalmai lehettek.

- Az utamban volt. S nem akart arr�bb menni.

T�rsa mindezt egy kiss� d�h�s pillant�ssal jutalmazta.

- Nem tudn�l egyszer te m�s ir�nyba menni? – �rdekl�d�tt enyh�n cs�p�sen, mire a szellem r�n�zett.

K�zben Neila egy �jabb t�l v�zbe dobta a n�v�nyek leveleit �s az egyik t�zl�nyt felhaszn�lva te�t f�z�tt bel�l�k. Majd n�h�ny j�val hosszabb k�t�anyagot is csin�lt, melyeket egyel�re csak letett maga mell�.

Sesshoumaru mindezt �l�nk �rdekl�d�ssel szeml�lte. Azonnal �szrevette a zavart a n� szemeiben, mikor meg�rkezett. S amit azzal pr�b�lt leplezni, hogy ker�lte a tekintet�t. Enyh�n elmosolyodott. Ekkor viszont valami hihetetlen�l �les f�jdalom has�tott a v�g�sba, minek k�vetkezt�ben enyh�n elfintorodott.

- Ez biztosan f�jhat. De musz�j elviselned. A sebbe m�reg ker�lt, amely elkezdett terjedni. Egy darabig nem szabad majd mozognod – magyar�zta Neila, mik�zben a f�zet lev�be �ztatva a rongyot ism�t �tt�r�lte a sebet.

- S�t, az igazat megvallva m�g vagy k�tszer �t kellene mosni ezzel a f�zettel, de ahogy �n t�ged ismerlek, ebbe �gyse menn�l bele – folytatta monol�gj�t a harcos.

- Mib�l gondolod? – �rdekl�d�tt Sesshoumaru, aki val�j�ban eg�szen �lvezte a helyzetet. A n� �rint�se kiss� forr� volt ugyan, forr�bb, mint egy �tlagos ember�, vagy szellem�, de gyeng�d. A finom �rint�s hat�s�ra pedig kellemes borzong�s futott v�gig a h�t�n. Eddig m�g sohasem tapasztalt ilyet. Nem is l�tt�k m�g el, ahogyan elt�n�d�tt a helyzeten.

Neila ezt meghallva kiss� elpirultan hajtotta le a fej�t. A zavara pedig mulatatta a f�rfit.

- D�lj egy kicsit el�re – suttogta enyh�n remeg� hangon a harcos. Sesshoumaru engedelmeskedett, b�r nem kev�s f�jdalommal j�rt mindez a sz�m�ra. �m v�g�l a tov�bbiak b�ven k�rp�tolt�k. T�rsa ugyanis elkezdte a hossz� anyagokkal bek�tni a mellkas�t. Csakhogy minden egyes alkalommal, amikor a h�ta m�g�tt vette �t a k�tszert, eg�szen k�zel hajolt hozz�. Mikor pedig v�gzett, m�g egyszer v�gigsim�totta a k�t�st, hogy biztosan minden rendben van-e.  Majd feln�zett, egyenesen a szellem szem�be. A f�rfi tekintet�be v�gy csillant, mire Neila d�bbenten h�z�dott el. V�g�l m�lyen elpirulva �s ker�lve t�rsa pillant�s�t fel�llt.

Sesshoumaru ezt l�tva kiss� csal�dottan hunyta le a szemeit. Jobb karj�val �sszeh�zta mag�n a fels�j�t, mivel az enyhe szell�t, mely n�ha-n�ha f�jdog�lt, kiss� h�v�snek tal�lta. K�zben az �rz�sein t�n�d�tt, melyeket imm�ron elismert maga el�tt. Hiszen hogyan is titkolhatta volna tov�bb ezek ut�n?

Fels�hajtott.

Ekkor l�pteket hallott, mire kinyitotta a szem�t. Neila egy t�lat ny�jtott oda neki, melyben v�z csillogott.

- Igy�l – k�rte, mire a f�rfi elvette a t�lat �s kortyolt bel�le. Maga sem gondolta volna, de hihetetlen�l j�l esett neki a krist�lytiszta, h�v�s v�z. Egy pillant�ssal megk�sz�nte. Majd fel akart �llni, de amint el�red�lt, bel�has�tott a f�jdalom.

Neila gyorsan m�g� t�rdelt �s gyeng�den simogatni kezdte a h�t�t. S �gy t�nt, ez haszn�lt. Sesshoumaru megk�nnyebb�lten fell�legzett, s visszad�lt, �m a m�g�tte l�v� harcosnak, aki k�ptelen volt arr�bb menni. A n� f�lig pirult, m�gsem ellenkezett. Valami�rt rettenetesen j�lesett neki a dolog.

A f�rfi hamarosan �lomba mer�lt. A harcos �rdekl�dve szeml�lte nyugodt arc�t. Ekkor f�jdalom torz�totta el finom von�sait, mire Neila kedvesen v�gigsim�totta a homlok�t, majd az arc�t cir�gatta. A szellem erre megnyugodott, s m�lyet s�hajtott.

A harcosn� maga is �lmos �s f�radt volt, m�gsem hunyta le a szem�t egy pillanatra sem. Legal�bb is, pr�b�lt �bren maradni, �m a f�rads�g v�g�l �t is maga al� gy�rte. Fej�t a f�nak t�masztva, karjaival Sesshoumarut �lelve nyomta el az �lom.

M�snap reggel a f�rfi �bredt els�nek. Mikor tudatosult benne a helyzet, enyh�n elmosolyodott. Felpillantott a m�g mindig alv� harcosra. “Milyen b�k�s”- gondolta, ahogy a n� arc�t f�rk�szte. Azt�n �vatosan, nehogy t�rs�t felkeltse, kibontakozott az �lel�s�b�l �s fel�lt. �m amint megmozdult, bel�has�tott a f�jdalom, minek k�vetkezt�ben elakadt a l�legzete. M�gis siker�lt t�rdre k�szk�dnie mag�t. K�zben val�s�ggal kapkodta a leveg�t, s igyekezett nem elveszteni az eszm�let�t. Karj�val meg�rintette a k�t�st, amely nedves volt, ami azt jelezte, a seb felszakadt.

Sesshoumaru alig akarta elhinni, miszerint egy ilyen kis karcol�st�l ennyire legyeng�lhetett. Szemei el�tt kezdtek el-elmos�dni a k�rvonalak. Tudata egyik h�ts� zug�b�l ism�t el�k�szott a puha s�t�ts�g, mely, kapva az alkalmon, mag�ba akarta �t olvasztani. J�llehet, a szellem k�zd�tt ellene. M�gsem volt el�g er�s. Lassan oldalra d�lt. �m ekkor valaki megt�masztotta.

- Neila – suttogta a f�rfi, mik�zben engedte, hogy a harcos �jb�l nekid�ntse a f�nak. Mikor kinyitotta a szem�t, egy d�h�s tekintettel tal�lta szemben mag�t, minek l�tt�n elmosolyodott.

- Ostoba szellem!  - csattant fel a n�, mik�zben egy gondolat�ra a t�zl�nyek ism�t vizet hoztak. Neila, m�g v�rta, hogy a v�z felforrjon a levelekkel, a k�t�sre tette a tenyer�t, egy p�r pillanatig koncentr�lt, mire az ism�t t�zz� v�ltozva szertefoszlott, majd �jb�l �ssze�llt a n� mellett.

- Mondtam, hogy maradj nyugton. De neeem! Neked minden�ron ellenkezni kell. Most azt�n szenvedj! Ilyen makacs szellemmel m�r r�gen tal�lkoztam – m�ltatlankodott a harcos, minek hallat�n a f�rfi megad�an lehunyta szemeit.

- Tal�n most hallgatnom kellett volna r�d – �rtett egyet.

- Mindig hallgatnod kellene r�m – helyesb�tett a n�, mire r�n�zett. A pajkos f�lmosoly l�tt�n viszont � is elmosolyodott.

Neila ism�t �tmosta a sebet a f�zettel, majd bek�t�tte.

- Most pedig nyugton maradsz! – villant meg az arany tekintet, mire Sesshoumaru megad�an lehunyta szemeit. Nem sokkal k�s�bb elaludt.

A harcos ezt l�tva el�gedetten kereste fel az akkor �bredez� Rint �s Jakent. Nem sz�lt nekik a szellem ottl�t�r�l, �gy gondolta, t�rsa b�szkes�ge ezt nem igaz�n viseln� el.

Az aznapot m�g midig ugyanazon a helyen t�lt�tt�k. Az ember l�nyka term�szetesen eg�sz nap Jakent bosszantotta, mivel t�bbnyire Neila sem volt vel�k. � ugyanis vagy megn�zte, Sesshoumaru t�nyleg ott maradt-e, vagy elment m�g gy�gyf�veket szedni. Napk�zben m�g egyszer �tk�t�tte a szellem seb�t. �gy v�lte, ha tov�bbra sem er�lteti meg mag�t t�lzottan, nem lesz sz�ks�g m�r a k�t�sre. Azt�n otthagyta a pihen� szellemet, mivel neki is sz�ks�ge volt m�r egy kis egyed�ll�tre. Hogy �tgondolhassa a helyzetet.

�m hi�ba �cs�rg�tt egy eg�sz d�lut�nt egy f�nak az �g�n, ahonnan mellesleg Sesshoumarut is l�thatta, k�ptelen volt rendezni mag�ban az �rzelmeit. V�g�l, mikor a Nap m�r lemenni k�sz�lt, egy hatalmas s�hajjal lesz�llt a f�ldre. M�r �ppen elindult volna, mikor v�zcsobog�s �t�tte meg a f�l�t.

Elindult a hang ir�ny�ba.

Nem messze t�le egy alacsony v�zes�s csobogott al� egy apr�cska t�ba, melyb�l azt�n folytat�dott a foly�. A kis tavacsk�t az egyik oldalon teljesen k�rbez�rta a domboldal, a m�sik fel�n egy apr� kis helyet kiv�ve, ahol � maga is �llt, s�r�n sorakoztak a f�k. Neila �gy d�nt�tt, f�rdik egyet.

Egy gondolat�val �talak�totta ruh�j�t. Csup�n egy kend� fedte kebleit �s egy r�vidnadr�g takarta a k�v�ncsi szemek el�l.

A harcos el�sz�r csak az egyik l�b�t ny�jtotta bele a v�zbe. Elviselhet�nek tal�lta a h�m�rs�klet�t, �gy belemer�szkedett. Csup�n a csillagok figyelt�k, ahogy �szk�lt. A v�zes�s al� �llva pedig engedte, hogy az al�zubog� v�z megmassz�rozza a nyak�t. Nagyon j� �rz�s volt.

Mindez pedig elterelte a figyelm�t arr�l, miszerint valaki m�giscsak figyelte. Mivel a massz�zst igencsak �lvezte, nem figyelt az id� m�l�s�ra. Ez pedig azonnal felt�nt valakinek, aki azt�n ut�na is eredt. Most pedig leny�g�zve �llt a f�k �rny�k�ban, a harcosn�t figyelve.

Neila csak akkor figyelt fel a h�vatlan vend�gre, mikor kil�pett a v�zes�s al�l.

- Ugye tiszt�ban vagy vele, hogy �szrevettelek? – sz�lt a h�vatlan vend�gnek, aki erre kil�pett a kicsiny tiszt�sra. Sesshoumaru m�g mindig leny�g�zve figyelte t�rsa mozdulatait, melyek egyszerre voltak kecsesek �s hal�losak.

Neila a part fel� s�t�lt a neki der�kig �r� v�zben. Kiszemelt mag�nak egy nagy, lapos k�vet, amire le�lt, s k�nyelmesen kik�ny�k�lt a partra. A szellem ezt l�tva letelepedett vele szemben, h�t�t egy �r-f�nak vetve.

- Mi sz�l hozott erre? – �rdekl�d�tt a harcosn�.

- Rin�k hogy vannak?

- H�t nem volt�l n�luk? – kerekedett el enyh�n a n� szeme. Majd v�llat vont.

- Szok�sos. Jakent m�r az �r�letbe kergette.

Egy p�r pillanatig hallgattak. Sesshoumaru a csillagokat szeml�lte, t�rsa pedig �t.

- Mi�rt mentetted meg?

A szellem �rdekl�dve n�zett r�.

- A Tenseiga k�sztetett r�. M�ig sem tudom, mi�rt.

- �s megb�ntad? Vagy kisebbnek �rzed magad ez�rt?

- Mi�rt k�rdezel ilyet?

- Puszta k�v�ncsis�g – vont v�llat a harcosn�, majd fel�llt �s kil�pett a partra. K�nyelmesen ny�jt�zott egyet, mit sem zavartatva mag�t a f�rfi �t szeml�l� tekintet�t�l. Azt�n egy gondolat�val t�z�rv�ny futott v�gig a test�n, kialak�tva megszokott ruh�j�t. V�g�l k�nyelmesen elheveredett a szellem mellett a f�ldre.

- Te nem tett�l semmi olyasmit, amit nem �rtett�l a v�g�n, de m�gsem b�ntad meg? – t�rte meg a n�mas�got Sesshoumaru, mire Neila fel�lt. K�nyelmesen t�maszkodott, l�bait keresztbevetette egym�son.

- De igen – felelte egy p�r pillanatnyi gondolkod�s ut�n. – Ilyen volt az is, mikor csatlakoztam egy r�vid id�re a sichinintaiokhoz.

A szellem tekintete els�t�t�lt ennek hallat�ra.

- Mi�rt tetted? �lvezted az �l�st? Vagy… m�s okod volt r�?

Neila metsz� pillant�st k�ld�tt fel�.

- M�r megint Bankotsu… K�l�nben meg, nem � volt az indok. De ha m�r ott volt… el�g j�l elsz�rakoztunk… - vonta meg a v�llait. A f�rfi tekintete m�g jobban els�t�t�lt. T�rsa �sszeh�zott szemekkel n�zett r�.

- Nem hiszem, hogy neked ne lettek volna hasonl� kalandjaid – mormolta kiss� s�rt�d�tten. De az�rt mag�ban j�l esett neki a szellem f�lt�kenys�ge.

Sesshoumaru nem v�laszolt. Csup�n n�zte az eget. Neila v�g�l v�llat vonva felreppent a leveg�be majd elt�nt a l�that�ron. A szellem sok�ig n�zett ut�na. A bizonytalans�g, mely n�ha hatalm�ba ker�tette, jobban tudta k�nozni, ak�r egy m�rgezett seb. Kev�s olyan k�zdelmet v�vott eddig, aminek nem l�tta el�re a v�geredm�ny�t. Most viszont…

10.) F�lt�kenys�g

Neila ism�t t�volt volt h�rom teljes napig. Ennek t�bb oka is volt. El�sz�r is, mivel most m�r t�nyleg szeretett volna egyed�l lenni, kedv�re harcolni, ha �ppen lehet�s�ge ny�lt r�, vagy csak �ppen azt csin�lni, amihez kedve volt. M�sr�szt pedig, ez�ttal beletelt egy j�id�be, m�g v�gre ism�t r�lelt t�rsaira.

S�t�tedett, mire megl�tta �ket. Mikor lesz�llt, Rin csaknem a nyak�ba ugrott. Sesshoumaru viszont m�gcsak egy pillant�sra sem m�ltatta. Egy sz�k hegyszorosban haladtak. A keskeny utat komor falak vett�k k�rbe mindk�t oldalr�l. Neilanak valami�rt nagyon nem tetszett a k�rny�k. Kir�zta a hideg.

Folytatt�k �tjukat. Rin nyelvt�r�kkel sz�rakoztatta Jakent, aki viszont hamar r�unt a j�t�kra. A kisl�ny ezut�n Neilat pr�b�lta meg bevonni a j�t�kba. Nem sok sikerrel. Ekkor viszont egy fuvola hangja t�rte meg az egy�bk�nt igencsak nyomaszt� csendet, mely a hasad�kot uralta.

Sesshoumaru meg�llt, t�rsai k�v�ncsian pillantottak el�re a h�ta m�g�l. Egy idegen n� t�nt fel, aki egyenesen fel�j�k haladt. Majd mikor oda�rt, let�rdelt.

- R�gen tal�lkoztunk m�r, Sesshoumaru-sama – sz�lalt meg, mire mindenki elkerekedett szemekkel n�zett r�. Csup�n a szellem f�rk�szte �t �r�k nyugalommal.

- Ki vagy te? Tal�n egy ismer�s? – k�rdezte Jaken len�z�en. Mellette Neila karba tett k�zzel �llt. Nem tetszett neki az a n�. Nagyon nem. R�ad�sul, hogy ismeri Sesshoumarut, az szint�n nem jelentett t�l sok j�t. Ekkor esz�be jutott a legut�bbi besz�lget�s�k. “Nem hiszem, hogy neked ne lettek volna hasonl� kalandjaid” – futott �t az agy�n a saj�t megjegyz�se. Erre pedig els�t�t�lt a tekintete. “Ezek szerint m�giscsak igazam volt” – gondolta, mire harag villant a szemeiben.

- �n… Sara vagyok – n�zett fel a n�.

- Huhh? Ki ez? – �rdekl�d�tt Jaken ur�t�l, �m � m�gcsak v�laszra sem m�ltatta. Mereven az idegent b�multa, ami felett�bb zavarta a m�g�tte �ll� Neilat.

- Asa No Jou-n�l tal�lkoztunk. Vagy tal�n m�r elfelejtetted? – folytatta az ismeretlen.

- Asa No Jou? – k�rdezett vissza Sesshoumaru.

- Amikor el�sz�r tal�lkoztunk, Asa No Jou el�g bizonytalan helyzetben volt. Akkor t�nt�l te fel, s nem egy ember�nket meg�lted – eml�kezett vissza a n�. �m l�tsz�lag a t�rt�net hidegen hagyta Sesshoumarut, aki tov�bbra is csak �llt, s n�zte �t.

- Sesshoumaru-sama – �llt fel az ismeretlen.

- Nem ismerlek – k�z�lte h�v�sen a szellem, �s elindult. M�g�tte Neila, ha meg is k�nnyebb�lt, tudta, ennek �gy m�g nem lesz v�ge. J�l megn�zte a n�t. Azt�n megcs�v�lta a fej�t.

- K�rlek v�rj! – fordult a f�rfi ut�n Sara, mire a harcosn� �sszevonta a szem�ld�k�t. – Az�rt j�ttem, mert fel szeretn�m aj�nlani, miszerint megval�s�tom a legnagyobb �lmodat.

- A legnagyobb �lmomat?

- Igen. S azzal, hogy megszerzem neked azt, be tudom bizony�tani, hasznos lehetek a sz�modra – jelentett ki az ismeretlen, mire Jaken elkerekedett szemekkel b�mult r�, Neila pedig majd’ felrobbant a d�ht�l.

- Nem lehetsz ennyire ostoba! – t�rt ki a z�ld kobold. – Val�ban azt hiszed, meg tudod adni neki, amire v�gyik? Gondold �t m�g…

- Jaken – sz�lt r� a szellem, mire a szolga megd�bbenve elhallgatott. Neila is csod�lkozva n�zett r�.

- Cs�ndbe l�gy! – fordult f�lig h�tra Sesshoumaur, minek hallat�ra Jaken kiss� megb�ntva hallgatott el.

- Ahogy akarod – mormolta.

- Garant�lom, hogy meg tudom val�s�tani az �lmaidat, Sesshoumaru-sama – sz�lalt meg Sara �s megengedett mag�nak egy gy�zelemittas mosolyt.

- T�gy, ahogy akarsz – vetette oda a szellem mogorv�n, mire Neila m�g jobban elkomorult. Torn�d�k�nt tomboltak benne az �rz�sei, maga sem �rtve eg�szen, pontosan mi�rt is ilyen �rz�keny a t�rt�ntekre.

- Igenis – mondta mintegy b�cs�k�pp az ismeretlen, majd elindult. Jaken d�bbenten n�zett ut�na, Neila viszont igen er�s k�nyszert �rzett a megfojt�s�ra, mikor elment mellette. V�g�l, miut�n kiss� megnyugodott, ism�t a szellemet kezdte f�rk�szni.

- Mi van ezzel? – d�nny�gte a kobold. – Sesshoumaru-sama, biztos vagy benne, hogy el kellene engedned csak �gy? –l�pett ura m�g� a szolga.

- Gy�ny�r� volt, nem? – kottyantotta k�zbe Rin, minek hallat�n Neila �k�lbe szor�totta a kez�t.

- Nem. De legal�bb �tkozott! – vetette oda mogorv�n, mire mind a szolga, mind a kisl�ny �rdekl�dve pillantottak fel r�. �m a tekintet�ben tombol� vad d�h l�tt�n ink�bb ennyiben hagyt�k a dolgot.

- Mi haszna van egy�ltal�n az embereknek? – t�n�d�tt Jaken.

- Nem l�tsz a szemedt�l? – sz�rta k�zbe Sesshoumaru, mire a t�rsak a szellemre n�ztek.

- Nem ember volt – folytatta a f�rfi, mik�zben ism�t elindult.

- Ehh… Mi?! De h�t akkor mi? – kerekedtek el a szolga szemei, s ism�t az ismeretlen ut�n b�mult, akit m�r r�gen elnyelt a s�t�ts�g.

- Szellem… � m�r nem ember t�bb�. Egy hervad� k�ls� �s egy �rd�gi alku, hogy meghosszabb�tsa az �letet…

- Biztosan meg�r�lt! – jegyezte meg Jaken.

Ezzel egy id�re le is z�rult a dolog. Ism�t folytatt�k �tjukat. Neila viszont m�g a szok�sosn�l is ingerl�kenyebb �s lobban�konyabb volt a t�rt�ntek ut�n. A harcosn� mag�ban f�st�l�gve, val�s�ggal par�zsl� tekintettel haladt, ami term�szetesen felt�nt Sesshoumarunak is. M�gsem k�rdezett semmit. Csup�n halv�nyan elmosolyodott.

Jaken viszont ism�t csak az �ldozat szerep�t kapta. Egyszer ugyanis elk�vette azt a hib�t, miszerint v�letlen�l nekiment a n� l�bainak. Ut�na alig b�rt l�bra �llni… De nemcsak akkor kapott a fej�re, mikor val�ban “b�n�s” volt. Ha t�rt�netesen Rin t�ls�gosan is sokat nyaggatta t�rs�t, mert unatkozott, akkor is � kapott a fej�re.

- Mi van veled? Nem is csin�ltam semmit – t�rt ki Jaken az egyik ilyen esetn�l, de mikor a t�zes tekintet r�villant, ink�bb lenyelte tov�bbi m�ltatlankod�s�t.

V�g�l meg�lltak egy kellemes helyen pihenni. A szoros ut�n ugyanis csod�latos erd� kezd�d�tt. Sesshoumaru viszont ism�t elment, h�trahagyva t�rsait. Igaz, miel�tt elindult volna, m�g r�pillantott Neilara, aki erre csup�n s�rt�d�tten elford�totta a fej�t. Ebb�l pedig mindent meg�rtett. B�r sz�ve szerint maradt volna, a szellem v�g�l m�giscsak elment, hiszen rendezni szerette volna az �gyet.

Nem sokkal ut�na a harcosn� is t�vozott. Keresett egy nyugodt helyet, ahol nem kellet hallgatnia sem Jaken nyafog�s�t, sem Rin sz�nni nem akar� locsog�s�t. Ahogy s�t�lt a leny�g�z� f�k k�z�tt, egyszer csak meg�rezte annak az idegen n�nek a jelenl�t�t. M�ghozz� Sesshoumaruval! Harag lobbant benne, s elhat�rozta, kider�ti, mi folyik itt.

Nem kellett sok�ig mennie. Egy tiszt�shoz �rt, melynek k�zep�n egy hatalmas fa �llt. Amellett besz�lgetett a szellem Saraval, aki l�that�an �ppen mes�lt neki valamit, majd miut�n befejezte, j�tszani kezdet a fuvol�j�n. Viszont, ahogy a harcos jobban is szem�gyre vette a helyzetet, �szrevette a Tetsusaig�t, amit a n� a f�nak t�masztott, mik�zben fuvol�zott.

Neila �sszevont szem�ld�k�kkel n�zte �ket. Valami nagyon nem volt rendj�n. R�ad�sul, a kard ittl�te azt jelentette, hamarosan m�g Inuyasha is meg fog �rkezni. Gondolatai sz�lsebesen sz�guldottak a fej�ben. S ahogy lassan �ssze�llt a k�p a fej�ben, kardja markolat�ra helyezte a kez�t. �rz�kei vesz�lyt jeleztek, �gy ugr�sra k�szen v�rakozott a s�r�ben. Hallgatta az ismeretlen j�t�k�t, majd a t�rt�net folytat�s�t.

Sara hangj�b�l leplezetlen tisztelet �s nem kev�s szeretet hallatsz�dott ki. V�g�l, a t�rt�net v�gezt�vel fel�llt, felvette a Tetsusaig�t �s a szellem fel� ny�jtotta.

- Sesshoumaru-sama, hogyan �rzel ir�ntam? – k�rdezte, minek hallat�ra Neila elkerekedett szemekkel b�mult r�. Azt�n megvillant a tekintete. Alig b�rta visszafogni mag�t, nehogy engedelmeskedjen a benne tombol� k�osznak, amely a meg�l�s�re �szt�k�lte. Sz�ve szerint ezt is tette volna. �m sejtette, nem ilyen egyszer� a dolog. S igaza is lett.

 A szellem ugyanis l�that�an nem igaz�n mutatott semmif�le egy�tt�rz�st ir�nta. R�ad�sul, ekkor m�g Inuyasha is megjelent a sz�nen, igazolva a harcosn� kor�bbi felt�telez�s�t. Az ifjabbik testv�r gondolkod�s n�lk�l megt�madta a n�t. Sesshoumaru viszont k�z�j�k �llt, igencsak megb�ntva a rejt�zk�d� harcost.

- M�giscsak egy h�ron pend�lsz vele – jegyezte meg Inuyasha, ahogy a s�r�lt v�ll�t fogta.

- Ne �rj ehhez a szem�lyhez! – jelentette ki a b�tyja, mire a m�g�tte �ll� Sara g�nyosan elmosolyodott. - Ez nem a te dolgod.

 Csakhogy Inuyasha nem adta fel ennyivel.

- Egy�ltal�n nem �rdekel semmif�le �gyed! �n csak a Tetsusaig�t akarom visszaszerezni! – csattat fel az ifj�, s egy �jabb csap�ssal meg is sebezte a n�t, mire sz�mtalan szellem t�rt el� a test�b�l, melyek k�z�l p�r k�r� is csavarodott, amivel mozg�sk�ptelenn� tett�k. Ekkor viszont az id�sebbik testv�r Inuyasha el� �llt, mintegy v�delm�be v�ve �ccs�t.

- Azt hiszed, meg tudsz t�veszteni egy ilyen undor�t� testtel? – mondta len�z�en Sesshoumaru.

Neila erre felkapta a fej�t. Eddig ugyanis a f�ldet b�multa. A vad f�lt�kenys�g csaknem uralma al� hajtotta. Most viszont d�bbenten n�zte, ahogy a f�rfi Sara-ra t�madt. A n� teste viszont ezut�n �talakult egy undor�t� szellemm�, ami igazolta a kor�bbi sejt�seket.

Mindemellett, a Toukijin okozta v�g�sokb�l csak m�gt�bb szellem t�rt el�. N�melyik m�g Neilat is megt�madta, aki, b�r k�nnyed�n h�r�tott mindenfajta csap�st, egy�ttal el is �rulta Sesshoumarunak a jelenl�t�t. A f�rfi viszont nem t�r�d�tt egy fut� pillant�sn�l t�bbet vele, hab�r az�rt meglepte ez a v�ratlan fordulat.

Viszont a szellem, mely uralta Sara test�t, nem volt k�pes elnyomni teljesen a n� lelk�t. �gy, mikor v�gre siker�lt elpuszt�tania Sesshoumarunak a szellemet, a n� v�gre b�k�ben nyugodhatott.