4.

                Lid�rces �lom

                By:Kinuye

M�snap reggel �k keltek fel legel�sz�r, azt�n Jaken �s Rin. Egy hegyen kellett �tkelni�k, ha ebben az ir�nyban akart�k folytatni �tjukat. N�m�n haladtak, csak a kisl�ny nevetg�lt, meg ideges�tette Jakent, mert unatkozott. Nem sokkal az indul�suk ut�n megt�madta �ket egy csapat paradicsommad�r, akik el akart�k ragadni �ket, hogy azut�n elfogyassz�k zs�km�nyukat.

-      B�jjatok el! – sz�lt h�tra a s�rk�ny Rin�knek, mire elrejt�ztek egy kis reped�sbe, a sziklafalban. – Eny�m az els�! – sz�lt a f�rfinak Kinuye, �s egy j�gt�rrel, megdobta az egyik d�mont, ami megfagyott. Lezuhant, �s apr� kis szil�nkok maradtak, csak bel�le.

-      Eg�sz j�. – dics�rte meg a f�rfi, �s az energia ostor�val h�rom besti�t meg�lt.

-      Ez is. – felelte a l�ny �s ujj�b�l k�k ostor pattant ki, ami szint�n h�rommal v�gzett, azt�n felugrott a leveg�be, �s az ostor�val egy m�sik fel� csapott, amelyiknek r�tekeredett a l�b�ra. Ler�ntotta a f�ldre �s belecsap�dott a talajba, nagy kr�tert hagyva maga ut�n. Csoda lett volna, ha t�l�lte volna. Kinuye, puh�n a f�rfi mellett �rt f�ldet �s r�n�zett a figyel� d�monra. – Te j�ssz!

-      Rendben. – b�lintott Sesshoumaru, �s � is a leveg�be ugrott, meglend�tette a z�lden izz� karmait, ami �t t�mad�val v�gzett, mert a m�rget a madarakra dobta. A m�reg elkezdte marni a tollaikat, azt�n a h�sukat, �s f�jdalomt�l sik�tozva, a f�ldbe zuhantak .

-      Rajtam a sor. – �sszez�rta a k�t tenyer�t, �s amikor kinyitotta, 15 centis k�rmei lettek.  Megint felugrott, de most a madarak f�l� j�val. A kezeit meglend�tette a besti�k fel�, �s a k�rmeib�l k�k ostorok j�ttek ki, amik egy-egy t�mad�ra tekeredtek, majd a karmokb�l vill�m csapott ki. A paradicsommadarak sz�nn� �gtek, �s csak hamu marad bel�l�k, majd a l�ny visszah�zta karmait �s a fi� mell� ugrott. – Sesshoumaru ez t�z, ha j�l sz�moltam.

-       M�r nem maradt annyi, hogy legy�zzelek, de pont el�g arra, hogy ne vesz�tsek ellened. – mondta �gy, hogy bele�lte mag�t a versenybe.

-      Gyertek vissza! – ki�ltott fel az egyik d�mon �s menek�lni kezdtek.

Sesshoumaru a Tokijint el�r�ntotta, amib�l vill�mok csaptak ki, �s a marad�kot is meg�lte. Kinuye a fi� mell� l�pett.

  -            15-15, eg�sz j�, de nem nyertem. – mondta kicsit szomor�an.

-      Ellenem nem is tudn�l gy�zni. –ingerelte a l�nyt, aki egy f�lfordulatb�l arcon l�tte, egy gyenge v�zsug�rral.

-      Telibe. – ny�jtotta ki a nyelv�t Kinuye �s elindult Rin�k fel�, de a f�rfi elkapta a karj�t. Felemelte vele egy magass�gba a d�monl�nyt, hogy a szem�be n�zhessen.

-      Ez�rt m�g kapsz. – fenyegette meg Kinuyet, �s megint a v�ll�ra dobta. Egy gonosz mosoly jelent meg a l�ny arc�n �s megn�vesztette k�rmeit. Egy mozdulattal lev�gta a f�rfi p�nc�lj�t, tart� madzagot, mire az leesett a f�ldre.

-      A k�vetkez� a ruh�d lesz. – mondta kuncogva, mire a f�rfi lerakta a f�ldre.

-      Ezt meg b�nod. – fenyegette meg �s visszarakta a v�rtet.

-      Azt, csak hiszed. – v�gott vissza, �s odament Rin�khez, hogy j�jjenek ki.

�jra �tnak indultak. Az �ton a k�t d�mon egym�shoz sem sz�lt. Kinuye Rinnel besz�lgetett, Jaken m�g�tt�k ballagott, a kutyad�mon meg cs�ndben vezette a kis csapatot. K�s� d�lut�nra sikeresen �t�rtek a hegy m�sik oldal�ra.

A kop�rs�g ut�n egy, nagy erd�ben mentek, amikor a k�t d�mon meg�llt. A fi� a leveg�be szagolt �s meg�rezte, hogy egy d�mon van a k�zel�kben, ez�rt egy ugr�ssal bevetette mag�t a f�k k�z�.

-      Jaken, keressetek egy rejtekhelyet. – mondta ellentmond�st nem t�r� hangon Kinuye, mire a kis gn�m �s Rin elb�jt egy bokorcsoport m�g�.

�rezte, hogy a k�zelben van egy d�mon, aki figyeli, de � nem l�tott senkit sem, amikor k�rben�zett. Egy v�ratlan pillanatban felugrott a leveg�be, �s ahol az el�bb �llt, egy kr�ter maradt. A porfelh� miatt, nem l�tta a t�mad�j�t. A szagl�sa j� volt, b�r nem tudta volna megmondani, mi p�ly�zik r�. Egy penge�les z�ld kar kiny�lt a porfelh�b�l �s pr�b�lt a les�jtani a m�g leveg�ben l�v� l�nyra, de Kinuye hajsz�l h�j�n, de siker�lt kit�rnie el�le, �s ennek a ruh�ja l�tta k�r�t, mert h�tul elszakadt.

-      Ostoba s�ska, most elszak�tottad a ruh�m. – rivallt a rovard�monra, mert mostm�r, l�thatta a t�mad�j�t. Megn�zte a kimon�j�t, ahol egy 20 centis lyuk volt. – Ezt megb�nod!

-      Szerintem, ink�bb ne a ruh�dat sirasd, hanem az �letedet. – kacagott fel a s�ska, torz m�ly hangj�n. A l�ny feln�zett �s elmosolyodott.

-      �n nem k�ny�rg�k az �letem�rt, egy ilyen gyenge rovarnak. – szinte k�pte a szavakat �s szembefordult a d�monnak.

Megn�vesztette a k�rmeit, j� 10 centisre, majd elt�nt a d�mon szeme el�l, �s el�tte termett. A s�ska fel sem ocs�dott, de m�r a l�ny, a karmai seg�ts�g�vel, sz�tszaggatta. A k�rmei visszan�ttek norm�lis m�ret�re, vagyis kb. 4 centim�teresre. K�r�l�tte hevertek a s�skad�mon darabjai, de nem foglalkozott vele. �tl�pett a rovar feje felett, �s Jaken�k fel� vette az ir�nyt.

-      Rin, gyertek el�! – sz�lalt meg hideg hangon, Sesshoumaru az egyik f�nak d�lve, ahonnan v�gign�zte az el�ad�st, de �t nem l�tt�k. Kinuye meg�llt �s a fi� fel� fordult. Jaken�k el�m�sztak a bokorb�l, �s a f�rfi el� szaladtak.

-      V�gezt�l? – �rdekl�d�tt a s�rk�nyl�ny. A v�lasza egy n�ma b�lint�s volt, azt�n a kutyad�mon tov�bbindult. A kisl�ny �s Kinuye r�gt�n k�vette, de a gn�m el volt gondolkodva, ez�rt csak azt vette �szre, hogy otthagyt�k.

-      Sesshoumaru-nagy�r, v�rj meg! – ki�ltott a t�volod� d�mon ut�n. Rohanni kezdett ut�nuk, de n�h�nyszor orra bukott a K�tfej� botj�ban, de v�g�l, lihegve be�rte �ket.

A kutyad�mon �gy d�nt�tt, hogy let�boroznak, ez�rt mostm�r azt a c�lt t�zt�k ki, hogy j� helyet tal�ljanak, ami f�l �ra keresg�l�s ut�n siker�lt is. A s�rk�ny mondta, hogy est�re esni fog, ez�rt egy barlangban telepedtek le. Kinuye �s Rin elindult t�zif��rt. A lemen� nap, piros �s narancss�rga sz�ne vil�g�totta meg nekik az utat.

-      Rin, te mi�ta vagy Sesshoumaruval? – sz�lalt meg v�g�l Kinuye. Felvett egy gallyat, �s a t�bbihez rakta.

-      Nem tudom, tal�n egy �ve. – gondolkodott el a kisl�ny. – Te mi�ta ismered a nagyurat?

-      T�bb mint sz�z �ve tal�lkoztam vele el�sz�r, az�ta nem l�ttuk egym�st. Elfelejtett�k egym�st, �s amikor �jra l�ttam, nem ismertem fel. Azt�n megjelent Ryou �s elmondta mi t�rt�nt a csal�dommal. Ezt Sesshoumaru is meghallotta, �s �gy felismert, azt�n �n �t. – mes�lte el, mik�zben visszaeml�kezett, hogy mit mondott Ryou, ett�l a sz�ve �sszeszorult.

-      Mi a baj? – �rdekl�d�tt a gyermek egy�tt �rz�en, mert �szrevette a l�ny szomor�s�g�t. A s�rk�ny r�mosolygott, mintha elfelejtette volna az apja hal�l�t.

-      Nincs, semmi baj. – mondta kedvesen. – Nem vagy �hes?

-      De, egy kicsit. – felelte a kisl�ny, mire megkordult a gyomra. Mindketten felnevettek �s visszaindultak a t�borukhoz.

A fa�gakat �sszegy�jt�tt�k �s Jaken a K�tfej� botj�val, meggy�jtotta, a t�zet. Sesshoumaru nem volt ott, �s ha k�rdezt�k a kis gn�mt�l, hov� ment, csak annyit mondott, hogy nem tudja. Mindenki a t�z k�r�l �lt, amikor Kinuye felpattant.

-      Rin, gyere. Szerz�nk, egy kis �lelmet. – mondta kedvesen, mire a kisl�ny is fel�llt. – Jaken, nemsok�ra j�v�nk! – sz�lt h�tra a d�monl�ny, majd elindultak �telt keresni.

Kinuye �rezte, hogy a k�zelben v�z van, ez�rt arra tartottak, hogy fogjanak n�h�ny halat vacsor�ra. Kider�lt, hogy az erd� sz�l�n, egy kis patak csordog�lt, amiben nem t�l sok hal volt. A s�rk�ny, azt �rezte.

-      Rin, nem j�ssz? – sz�lt h�tra Kinuye, mert � m�r levette a l�bbelij�t, �s a kimon� alj�t h�tul, az �v�be bet�rte, hogy ne l�gjon bele a v�zbe.

-      J�v�k! – felelte a kisl�ny �s beleg�zolt a sek�ly v�zbe, de fogta a kimon�j�t, ugyan azzal a c�llal, mint a d�monl�ny. – Kinuye, mivel fogunk halat?

-      Mindj�rt megtudod. – a l�ny arc�ra rejt�lyes mosoly �lt ki, majd beles�t�lt a v�zbe, t�rdig. A jobb karj�t maga el� ny�jtotta �s n�h�ny m�sodperc m�lva, egy j�gb�l k�sz�lt d�rda jelent meg el�tte, amit megfogott �s a kisl�ny fel� fordult. – Te is szeretn�l horg�szni?

-      Igen. Ezt, hogy csin�ltad? – csod�lkozott Rin, mert ilyet m�g nem l�tott.

-      B�rmilyen fegyvert k�pes vagyok l�trehozni, ami j�gb�l �s v�zb�l k�sz�lt. – a bal kez�t a gyerek fel� ny�jtotta, �s m�g egy d�rda jelent meg el�tte. – Vedd el.

-      K�sz�n�m. – f�l�nken megfogta a fegyvert, ami kiss� hideg volt, de nem cs�szott ki a kez�b�l.

-      Akkor, fogjunk n�h�ny halat. – mondta Rinnek �s elkezd�d�tt a horg�szat.

A k�t l�ny, amikor �gy �rezte, hogy el�g halat fogtak, m�r sz�rk�let lett. Ez id� alatt, egy tucat halat fogtak. A patak v�z�ben, nem csak horg�sztak, hanem m�g j�tszottak is. A halakat felf�zt�k egy madzagra, �s a v�zben hagyt�k �ket. Kimentek a partra megsz�radni, hogy, ne vizesen menjenek vissza.

-      Kinuye, nem indulunk? – n�zett Rin a mellette �l� l�nyra, aki el volt gondolkodva, �s a megjelen� csillagokban gy�ny�rk�d�tt.

-      Ha szeretn�l, menj�nk. – �llt fel. Felvette a papucs�t �s a zs�km�nyt. Rin a d�monl�ny mell� l�pett �s megfogta a kez�t. Kinuye arc�n mosoly jelent meg, majd visszaindultak a t�borba, de k�zben bes�t�tedett.

-      Megj�tt�nk! – sz�lalt meg a s�rk�nyl�ny, miut�n bel�ptek a barlangba. Sesshoumaru, a falnak volt nekid�lve, m�g Jaken a t�zet piszk�lta, de mind a ketten az �rkez�kre pillantottak.

-      Sok�ig elvoltatok. – mondta a d�mon a maga, jeges hangj�n. Ism�t, a pattog� t�zet, n�zte �s nem sz�lt t�bbet.

-      Csak j�tszottunk, m�g egy kicsit. – simogatta meg Rin fej�t a d�monl�ny, majd le�ltek a t�z mell�, �s felt�zt�k a halakat egy ny�rsra.

A halb�l, miut�n megs�lt, Rin evett, meg egyet Kinuye, mert m�r r�gen nem evett.  A t�bbiek ink�bb kihagyt�k a lakm�roz�st, ez�rt m�g maradt 5 darab hal, amit elraktak holnapra. A kisl�ny lefek�dt a t�z k�zel�be, �s ott aludt el. Jaken a bej�rathoz h�z�dott, m�g a k�t d�mon, messze egym�st�l, a sz�rke, k�falnak nekid�lve pihentek le. Most, m�g Sesshoumaru is aludt egy keveset, ami azt jelezte, hogy amikor elment, megtiszt�totta a k�rny�ket a d�monokt�l.        

A cs�ndes �jszak�t, csak egy l�ny hangja t�rte meg. Hangosan kapkodott a leveg� ut�n, val�sz�n�leg rosszat �lmodott.

Kinuye lid�rces �lm�ban, apj�t l�tta, aki a sereg�vel egy n�luk, h�romszor, akkora t�meget akart legy�zni. A k�t vez�r k�z�tt, akik csapatuk el�tt �lltak, alig 50 m�ter t�vols�g lehetett. Farkasszemet n�ztek egym�ssal, majd szinte egyszerre indultak el, sarkukban a katon�ikkal. Ryou �s Bairei egym�ssal harcoltak, m�g embereik, a t�bbieket gyilkolt�k. A l�ny l�tta, a nagy m�sz�rl�st, ahogy a fajt�j�b�l egyre kevesebb lesz, �s a sok v�rt, amit a talaj, moh�n mag�ba sz�vott. A k�t vez�r nem b�rt egym�ssal, n�ha ez �llt veszt�sre, n�ha az. A csatazajon k�v�l meg�t�tte a f�l�t, egy besz�lget�st, amit szinte teljesen elnyomtak a ki�lt�sok. A szavakat nem mindig hallotta, de a k�vetkez�ket tiszt�n �s �rthet�n:

-      Bairei, ha legy�ztelek, meg�l�m az asszonyod �s a fiatalabbik l�nyodat, aki most szolga a sasokn�l. – mondta a Feketes�rk�ny egy gonosz vigyorral az arc�n.

Les�jtott a m�sikra fekete peng�j� kardj�val, amib�l fekete forg�sz�l csapott ki, az Ez�sts�rk�ny fel�. Bairei maga el� tartotta fegyver�t, amib�l ez�st aura j�tt ki, �s v�delmez�leg egy pajzsszer� k�pz�d�tt a f�rfi el�tt, aki ennek k�sz�nhet�en t�l�lte a t�mad�st.

-      Ryou, te �tkozott, ha hozz�juk mersz �rni, esk�sz�m, hogy ak�r m�g a hal�lb�l is visszat�rek, hogy a fejedet kiakasszam a palot�d kapuj�ra! – sziszegte d�h�sen, �s egy vill�mcsap�shoz hasonl� t�mad�st ind�tott a fiatalabbik f�rfi fel�.

Ryou kit�rt el�le, de a csap�s �gy is megsebezte a bal oldal�t, ami m�g a ruh�ja fel�t is let�pte r�la. A karj�n, egy hossz� v�g�s keletkezett, amib�l a szinte fekete v�r kicsordult ki, �s v�kony patakokban v�gigfolyt a kez�n, majd a f�ldre cs�p�g�tt. Ryou gyilkos pillant�st k�ld�tt az Ez�sts�rk�ny fel�, az el�bbi tette miatt.

-      �s, hogy Kinuyet ki ne hagyjam, � lesz az asszonyom! – a fekete haj� fi�, m�r sokkal jobban �rezte mag�t, ahogy l�tta a f�rfi arckifejez�s�t, ami v�r�sre sz�nez�d�tt a d�ht�l. – �s m�g, jobban is fog velem j�rni, mert �n, nem aj�nlom fel senkinek, nem �gy, mint te Bairei!

-      Fogd be! – kelt ki mag�b�l a Kelet ura, �s nekiesett Ryounak, aki csak gonoszan felkacagott.

A fiatalabbik f�rfi a sebes�l�se ellen�re, m�g mindig el�g gyors volt. A k�t kard nagy cs�rg�ssel tal�lkozott, amit szikr�k k�vettek. A k�r vez�r teljes erej�b�l, fogta a fegyvert, mert, ha nem tett�k volna, a m�sik peng�je megsebes�ti, vagy ak�r m�g meg is �lheti. Ryou unta meg el�bb, ez�rt ell�kte mag�t�l az ellenfel�t �s �jra nekit�madt. Most meg tudta sebes�teni Baireit, mert ez v�ratlanul �rte, ez�rt a f�rfi jobb karja megs�r�lt, amivel a kardot forgatta.

Kinuye m�r nem hallotta, mit mondanak egym�snak, csak k�nnyezve n�zte az esem�nyeket, �s nem tudott odamenni, hogy seg�tsen az apj�nak. T�tlen�l kellett v�gig k�vetnie az esem�nyeket, hogyan bukik el Kelet ura. L�tta, hogy Ryou kiveri az apja kez�b�l a kardot, �s ut�na megragadta az Ez�sts�rk�ny nyak�t, majd a kardja peng�j�t, a f�rfi sz�v�be d�fte �s ledobta a f�ldre a haldokl� f�rfit. A d�monl�ny megr�k�ny�d�tt. A sz�ve n�h�ny dobban�st kihagyott, ahogy ezt l�tta. Hogyan bukott el az apja, Kelet ura �s a leger�sebb Ez�sts�rk�ny, aki hal�l�val megpecs�telte a faja sors�t, �s vele egy�tt az anyja �s kish�ga �let�t. Meg azt, hogy mostm�r Ryou r� fog vad�szni, mint egy �z�tt vadra, amit kiraknak a falra mutogatni, mint egy �rt�kes tr�fe�t, ha elkapja. A l�ny sz�ve �sszeszorult, ahogy arra gondolt, hogy a csal�dja meg fog halni. A k�nnyei megeredtek �s zokogva a f�ldre rogyott. Sik�tott egyet, hogy a sz�v�t �sszeszor�t� f�jdalomt�l megszabaduljon, de ekkor fel�bredt.

Er�s kezeket �rzett meg a karj�n, ahogy felr�zz�k az �lm�b�l. Leveg� ut�n kapkodott, �s arc�t s�s k�nnyek �ztatt�k. Remegett az eg�sz teste, �s kiverte a v�z. Lassan kinyitotta k�nnyes, �ce�n k�k szemeit, de el�g hom�lyosan l�tott. A szor�t�s enyh�lt, �s a l�t�sa is nagyj�b�l kitisztult. Sesshoumaru �bresztette fel. Az aranybarna szemeiben, agg�d�st fedezett fel a l�ny. Kinuye a fi�ra n�zett, amit�l az elengedte, hisz m�g sohasem l�tott ilyen szemp�rt, ami akkora f�jdalmat t�kr�z�tt, mint a l�ny�.

-      Kinuye, j�l vagy? – k�rdezte halkan a f�rfi, egy kicsit agg�d� hangon.

-      Sesshoumaru, l�ttam az ap�m hal�l�t �s azt, hogyan bukik el a n�pem. – felelte a l�ny kis id� m�lva, er�tlen�l �s remeg� hangon.

�jabb k�nnyek csordultak v�gig az arc�n, majd a kimon�j�ra hullottak. Kinuye a f�rfi nyak�ba borult, �s keservesen s�rni kezdett. Sesshoumaru �t�lelte a l�nyt �s �gy vigasztalta, �ppen �gy, mint r�gen, a palota kertj�ben. A s�rk�ny mag�hoz szor�totta a fi�t, amit�l �rezte, hogy biztons�gban van, az er�s karok k�z�tt, �s nem eshet b�nt�d�sa. N�h�ny perc kellett hozz�, am�g a k�nnyei el�lltak, �s kezdett megnyugodni, de m�g mindig nem �rezte j�l mag�t. A feje nagyon f�jt �s a szor�t�sa, ahogy a fi�t �lelte, gyenge volt. Feln�zett az aranybarna szemp�rba, amik a tekintet�t f�rk�szte. Sesshoumaru let�r�lte a l�ny k�nnyeit, de a porcel�nfeh�r arc, most piros volt �s forr�. Szinte s�t�tte a f�rfi b�r�t. A tenyer�t Kinuye homlok�ra tette, ami szinte t�zelt.

-      Te l�zas vagy. – mondta halkan, hogy fel ne �bressze a t�rsait. A l�ny elford�totta a tekintet�t, �s kibontakozott az �lel�sb�l. Kin�zett a barlangb�l, �s l�tta, hogy zuhog az es�, ami most kezdett el�llni. Fel akart �llni, de �sszeesett, mert m�g annyi ereje sem volt, hogy l�bra �lljon. A d�mon �lbe vette �s kis�t�lt a barlangb�l.

-      Hova viszel? – k�rdezte cs�ndesen a s�rk�ny, �s a fi� nyak�ba kapaszkodott, amennyire tudott. Az es�cseppek, a k�t d�mon haj�n �tl�tsz� krist�lynak t�ntek, amikkel a felh� m�g�l el�b�j� hold f�nye j�tszott.  

-      A k�zelben van egy patak, ahol voltatok. Oda viszlek, hogy lemenjen a l�zad. – felelte �s a karjaiban fekv� l�nyra n�zett, aki nem sz�lt semmit.

A t�borukt�l nem messze csordog�l� patakot megl�tt�k, amit egy v�zes�s t�pl�lt. A f�rfi meg�llt a parton, majd lerakta a l�nyt egy fa t�v�be, ahol sz�raz volt a f�. Kinuye �s Rin, lentebb volt a v�zes�st�l, ez�rt nem l�tt�k. Sesshoumaru levette a kardjait, a v�rtet, pr�met �s a fels�, vastag inget, ami alatt egy v�kony f�ls� volt. Ezeket egy m�sik fa t�v�be dobta, hogy a m�g szemerk�l� es�, ne �ztassa �t.

-      Mi�rt vetk�z�l le? – �rtetlenkedett a l�ny, halk �s remeg� hangj�n.

-      Nincsen kedvem, �sszevizezni a ruh�imat, ha beviszlek a v�zbe. – felelte most l�gyabb hangon, mint szokott. A l�ny b�lintott, mert nem sok ereje volt, �s azt, nem a besz�dre akarta elpazarolni.

Sesshoumaru levette a csizm�j�t �s a l�nyhoz l�pett, aki megszabadult a papucs�t�l. Karjaiba vette a l�zas l�nyt, �s beles�t�lt a hideg v�zbe, der�kig, de nem �llt meg. Kinuye, ahogy a nem t�l meleg v�z a b�r�hez �rt, m�g jobban a fi�hoz b�jt. Eddig is f�zott, de most �gy �rezte, hogy megfagy, de m�g csak most j�tt a legrosszabb. Sesshoumaru a diderg� l�nyt, leeresztette, hogy a l�ba �rje a puha tarlajt, azt�n a 3 m�terr�l lez�dul� v�zes�s al� l�pett a s�rk�nnyal. Nem sok v�z esett r�juk, �s ennyire bent, most a l�ny mell�ig �rt a v�z. Kinuye, Sesshoumarut �lelte �t, h�tha nem fog ennyire f�zni, de ez nem sokat seg�tett rajta.

-      Nagyon…f�zok. – suttogta a fi� f�l�be, akadozva, aki ett�l �jra felemelte, �s elindult a sek�lyebb v�z fel�.

Le�ltette egy nagy szikl�ra a remeg� d�monl�nyt, aki nem nagyon akarta, elengedni. Indulni akart, miut�n siker�lt kiszabadulnia, de hideg �s remeg� ujjak fon�dtak a csukl�j�ra. Visszan�zett a l�nyra, akinek arca, m�g mindig piros volt, de m�r nem annyira.

-      K�rlek…ne menj el. – k�rlelte a f�rfit. Sesshoumaru a k�ny�rg� szemp�rba n�zett, amit�l megenyh�lt.

Le�lt a l�ny mell� nem messze, �s a holdra pillantott, ami m�r tiszt�n l�tszott, mert az es�felh� elvonult. �t perc ut�n Kinuye arca, m�r nem volt annyira piros. A sz�ja bek�k�lt a hideg v�z miatt. A d�mon, a l�ny homlok�ra tette a kez�t �s meg�llap�totta, hogy m�r nagyj�b�l lement a l�za.

-      M�r, nem vagy, annyira forr�. – k�z�lte a s�rk�nnyal �s �lbe vette, majd kis�t�lt a partra. A l�nyt lerakta a f�re, aki �sszeh�zta mag�t, hogy ne f�zzon annyira. A d�mon ezt �szrevette �s oda �llt el�, kez�ben az ing�vel. – Vetk�zz!

-       Mi? – d�bbent le, de a hangja m�g mindig remegett.

-      Vedd le a ruh�dat, mert meg fogsz f�zni az �jszaka, �s m�g betegebb leszel. – felelte �s v�gign�zett a l�nyon. A vizes kimon�, el�gg� �tl�tsz� volt, ez�rt l�tni engedte a l�ny domborulatait. Kinuye, amikor ezt �szrevette pirongva takarta el a test�t, amennyire tudta.

-      �s mit vegyek fel? – �rdekl�d�tt m�g mindig vacogva.

-      Majd, odaadom a f�ls�m. – a d�monl�ny felt�p�szkodott, �s er�tlen�l �llt meg a remeg� l�bain. A f�rfi, a kez�be adta a ruh�t, �s v�rakozva tekintett r�.