5.

                  Az �j er�

                 By:Kinuye

Sesshoumaru, csak addig pihent, am�g a Nap sugarai, be nem s�t�ttek a barlangba. A f�ny az arc�t meleg�tette, amit�l fel�bredt, de nem nyitotta ki a szem�t. Hallgat�zott, hogy van-e mozg�s, de csak az egyenletes szuszog�sok hangja t�rte meg a csendet. Kinyitotta aranybarna szemeit �s k�rben�zett. Mindenki aludt, �s a t�z is kialudt. A Napot, szinte m�r teljesen lehetett l�tni, de az alj�t, m�g az el�tt�k elter�l� alacsony hegy takarta. Fel�llt, �s lassan a barlang sz�j�hoz ment. A h�ta m�g�tt egy halk �s�t�st hallott, majd k�t kis k�z meg�lelte a l�b�t.

-      J� reggelt, Sesshoumaru-nagy�r! – k�sz�nt�tte Rin j�kedv�en a hallgatag d�mont, aki megsimogatta a gyermek fej�t.

-      Neked is. – mondta halkan, de a hangj�ban egy kis kedvess�g hallatszott, amit a kisl�ny �szrevett �s mosolyogva fogta meg a f�rfi bal karj�t.

-      Nagyuram, mostm�r elmondod, hogy kaptad vissza a karodat? M�ltkor azt mondtad, hogy majd elmes�led, ha itt az ideje. – n�zett Sesshoumarura Rin, k�ny�rg� szemekkel.

-      Az seg�tett visszakapni a karomat, aki most betegen fekszik a pr�memen. – sz�lalt meg cs�ndesen, hossz� hallgat�s ut�n a f�rfi. Rin �rtetlen�l pislogott p�rat, majd k�rben�zett, �s megakadt a szeme a d�monl�nyon, aki ugyan �gy fek�dt, ahogy a fi� lerakta. A kisl�ny hitetlenkedve n�zett az �jult d�monra.

-      Kinuye? Mi�rt beteg? – k�v�ncsiskodott a gyermek �s agg�dva tekintett a f�rfira.

-      Igen �, �s nem tudom. – felelte hideg hangj�n, ami most l�gyabb volt. Len�zett Rinre, aki elengedte a kez�t �s Kinuy�hoz sietett. Let�rdelt a d�monl�ny mell� �s megfogta a k�z�t.

-      Kinuye, �bredj fel. – k�rlelte a kisl�ny. A s�rk�ny hossz� szempill�i n�h�ny m�sodperc m�lva megremegtek, azt�n r�snyire kinyitotta a szem�t. Rin �r�m�ben a l�ny nyak�ba ugrott. – Kinuye!

-      Rin. – mondta a s�rk�ny er�tlen�l. Megfogta a gyerek kez�t, ami mellette pihent, miut�n elengedte a l�ny nyak�t. Sesshoumaru bel�pett a barlangba, mert elment sz�tn�zni a k�rny�ken, de a kisl�ny hangj�t meghallva visszaj�tt. Kinuye a f�rfira pillantott.

-      Jobban vagy? – k�rdezte kicsit sem �rdekl�d�n, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz.

-      M�g… nincs v�ge. – er�ltette ki mag�b�l a szavakat, azt�n lecsuk�dtak a szemei, �s elengedte Rin kez�t.

-      Sesshoumaru-nagy�r, mire gondolt? – k�rdezte Jaken k�v�ncsian, miut�n odabukd�csolt gazd�ja mell�, val�sz�n�leg nemr�g kelt fel. A kutyad�mon, nem felelt, csak beler�gott a kis gn�mba, aki kirep�lt a barlangb�l, �s nagy puffan�ssal f�ldet �rt.

-      Indulunk! – adta ki a parancsot, �s felvette az �jult l�ny a f�ldr�l, majd kil�pett a szabadba. – Rin, hozd Kinuye ruh�j�t!

-      Igenis. – v�laszolt a gyermek �s felvette a s�rk�ny kimon�j�t, ami eddig a t�z mellett sz�radt.

Sesshoumaru lass� l�ptekkel haladt, amit a kisl�ny is tudott k�vetni. A f�rfi n�ha a karjaiban fekv� d�monl�nyra pillantott, aki nem egyszer megremegett. A f�rfi �gy d�nt�tt, hogy elviszi a beteget egy papn�h�z, aki tud seg�teni Kinuy�n. Mivelhogy �tba esik a falu, nem lesz nagy kit�r� sz�m�ra, �s m�g meg is tudhatja, hol rejt�zik Naraku, ha szerencs�je van.

M�r mehettek egy ideje, amikor Sesshoumaru orr�t megcsapta az a szag, amit ut�lt. Elfintorodott, amit Rin �szre is vett.

-      Sesshoumaru-nagy�r, mit �rzel? – �rdekl�d�tt kedvesen a kisl�ny.

-      A korcs �cs�met. – szinte k�pte a szavakat.

-      Nagyuram, megint elm�sz? – k�rdezte Jaken k�v�ncsian.

-      Most nem, de ha elmennek a falub�l, felkeresem az �reg papn�t. – felelte �s lerakta a l�nyt egy fa al�, aki m�g mindig remegett, ez�rt a f�rfi, a pr�met megigaz�totta a s�rk�nyon.

-      Mi�rt m�sz oda? – k�rdezte a gyermek, �s egy k�k vir�got t�pett le, azt�n s�rk�nyhoz szaladt �s a haj�ba rakta.

-      Kinuyet elviszem a papn�h�z. – v�laszolta �s r�n�zett a s�padt d�monl�nyra, aki egyenletesen szuszogott.

A k�t kis t�rsa b�lintott, �s letelepedtek egy fa al�. Rin n�ha elszaladt, hogy szedjen vir�got, k�zben Jaken morgol�dott valami miatt. Sesshoumarunak rossz el��rzete volt, ez�rt elment sz�tn�zni a k�rny�ken, h�tha megtal�lja az ok�t. A Nap, kis id� ut�n kis�t�tt, �s emiatt a leveg� is felmelegedett.

Rin, miut�n megette a megmaradt halat, Jakent ideges�tette, aki hi�ba menek�lt a kisl�ny el�l, mert az mindig elkapta �s j�tszani kezdett a kis szolg�val. Sesshoumaru miut�n visszaj�tt, le�lt egy fa t�v�be �s elgondolkodott.

Inuyasha egy kunyh�ban fek�dt, sebes�lten, mert Naraku az el�z� tal�lkoz�sukkor ell�tta a baj�t. Miroku �s Sangonak kisebb s�r�l�sei voltak, de Kagom�nak semmi baja nem esett, mert a saj�t vil�g�ban tart�zkodott. A di�kl�nynak lelki ismerte furdal�sa lett, hogy nem tudott seg�teni bar�tain, ez�rt eg�sz nap k�r�l�tt�k s�nd�rg�tt. A f�ld�mon, amikor fel�bredt, szinte fel is pattant, ahogy meg�rezte a b�tyja szag�t.

-      Mi a baj Inuyasha? – k�rdezte aggodva Kagome, amikor bel�pett a kunyh�ba, egy halom gy�gyn�v�nnyel a kez�ben.

-      Sesshoumaru. – sziszegte, �s rohant volna a d�mon szaga ut�n, ha Kagome meg nem �ll�tja.

-      Inuyasha, fekszik! – mondta a f�lv�rnek, aki elter�lt a f�ld�n.

-      Ezt, m�g megb�nod. – d�h�ng�tt a fi�.

-      Most, nem mehetsz el, a b�ty�ddal harcolni, mert m�g nem gy�gyult�l meg. – magyar�zta a l�ny, �s a fi�ra mosolygott. – Mutasd a sebeidet, kicser�lem a k�t�st.

A f�ld�mon beadta a derek�t, �s hagyta, hogy a l�ny kitiszt�tsa a sebeit, �s �jra bek�t�zze, de azt�n valami sz�get �t�tt a fej�ben, amit sz�v� is tett.

-      Sesshoumaru szaga mellet, m�g egy d�mon�t �rzem. – sz�lt Kagom�nak, elgondolkozva.

-      Komolyan? V�rszagot �rzel a leveg�ben? – n�zett k�v�ncsian a fi�ra.

-      Nem, de mi�rt nem t�nik el? Tal�n nem �rzi a szagomat?

-      Azt k�tlem, hogy nem �rzi. Sokkal jobb szagl�sa van, mint neked! – felelte Kagome, mire Inuyasha, megint morogni kezdett.

 A f�ld�mon m�g egy ideig meg volt s�rt�dve, azt�n meg sz�tunta mag�t, mert nem mehetett sehova. Sango�k is bementek, �s besz�lgettek minden f�l�r�l, hogy ne unatkozzon, annyira a kutyaf�l� fi�.

Inuyasha, m�g este is �rezte a b�tyja szag�t, ami ideges�tette, �s nem �rtette, hogy mit akar a falu sz�li erd�ben, egy m�sik d�mon t�rsas�g�ban.

-      M�g, mindig itt vannak! – mondta bossz�san a t�rsainak, akik nem tudt�k kikre gondol.

-      Kik? – k�rdezte Shippou, k�t harap�s k�z�tt, mert most ettek, egy kis t�sztaleveset, Kagome j�volt�b�l.

-      Sesshoumaru, �s az a m�sik d�mon. - felelte �s elkezdte mag�ba t�mni az �telt. Sango�k kez�ben meg�llt az ev�eszk�z.

-      Hogy �rted azt, hogy m�g mindig? – �rdekl�d�tt Miroku.

-      D�lel�tt is �reztem a szagukat! – jelentette ki, amit�l mindenki meglep�d�tt, csak Kagome nem.

-      Lehet, hogy valami dolga van. – vetette fel Shippou.

-      Nem tudom, de ha m�g egy �ra m�lva is �rzem a szagukat, odamegyek, �s legal�bb nem fogok unatkozni. – mondta Inuyasha teli sz�jjal, k�zben az �kl�t r�zta. Mindenki egy nagyot s�hajtott, azt�n elmentek aludni.

Sesshoumaru csillagokat n�zte, Kinuye mellett �lve. Rin �s Jaken, Aunt oldal�n aludt el, aki nem r�g csatlakozott hozz�juk.

A d�mon f�l�t meg�t�tte az egyenetlen l�gz�s, �s a szapor�n dobog� sz�v hangja, ami a s�rk�nyb�l j�tt. A l�nyra pillantott, akinek szinte kipattantak a szemei, �s hirtelen fel�lt. A leveg� ut�n kapkodott �s egy halk sikoly t�rt fel bel�le, de ez �gy hangzott, mintha nem akarn� fel�breszteni a t�rsait. A h�ta megg�rnyedt, azt�n a talajba markolt, hogy levezesse az elviselhetetlen f�jdalmat, ami a h�t�ba ny�lalt.

A d�mon nem �rtette, hogy mi �bresztette fel a l�nyt, azt�n megcsapta az orr�t, Kinuye v�r�nek az illata. Megragadta a l�ny karjait, hogy lefogja, de nem l�tta a s�rk�ny szemeit.

-      Nem…b�rom…elviselni! – ny�sz�r�gte a l�ny, �s pr�b�lt kiszabadulni az er�sen tart� karok k�z�l, ami majdnem siker�lt. A f�rfi meglep�d�tt, hogy ilyen er�s l�ny, hisz m�g l�bra sem tud �llni.

Kinuye h�ta megfesz�lt, azt�n elernyedt, mintha kisz�llt volna bel�le az �let. Sesshoumaru enyh�tette a szor�t�st, hogy ne f�jjon a l�nynak, �s agg�dva pillantott, a t�r�keny testre. Kinuye lassan feln�zett, �s f�jdalmat t�kr�ztek a k�k szemek, amib�l, egy k�nnycsepp folyt v�gig, a piros arcon.

  - M�r nem sok�ig b�rok vele. – mondta a l�ny akadozva �s er�tlen�l.

-      De mivel? – �rdekl�d�tt kiss� aggodalmas hangon a d�mon.

Kinuye arc�n, egy halv�ny mosoly jelent meg, hogy a fi� f�lti egy kicsit. Lassan felemelte a jobb kez�t, �s kisim�tott egy tincset Sesshoumaru szem�b�l, ami eddig bele l�gott. A hajsz�lat v�r�sre festette a l�ny v�re, ahogy hozz��rt. A f�rfi mag�hoz �lelte a s�rk�nyt, aki a v�ll�ra hajtotta a fej�t. Sesshoumaru, Kinuye ez�st tincseibe f�rta az arc�t, amikb�l �radt a l�ny kellemes illata. A l�ny nem �lelte meg a kutyad�mont, hogy ne v�rezze �ssze ruh�j�t, �s a haj�t. 

-      A jel, amit nem k�rtem, m�gis megkapom. – v�laszolt halkan Kinuye n�h�ny perc m�lva, amit a f�rfi nem �rtett, mert ez nem kapcsol�dott a k�rd�s�hez.

Meg akarta k�rdezni, hogy mire gondol a l�ny, de nem akarta megszak�tani a pillanatot, ink�bb m�g jobban mag�hoz �lelte a s�rk�nyt. Azt �rezte, hogy d�monl�ny elnehez�l, �s egyenletesen kezdett szuszogni. „Elaludt.” �llap�totta meg mag�ban, �s egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. �lbe vette a l�nyt, a pr�mmel egy�tt, �s fel�llt. Jakenhez s�t�lt, majd egy kissebben beler�gott, hogy �bredjen fel, ami meg is t�rt�nt.

-      Vigy�zz Rinre! – adta ki a parancsot, m�g a k�m�s gn�mnak, aki k�bultan b�lintott, de a f�rfi m�r nem volt el�tte, mert egy sz�kken�ssel elt�nt el�le.

Sesshoumaru n�h�ny ugr�ssal a faluban volt. Kereste Kaelde kunyh�j�t, amit meg is tal�lt kis id�n bel�l. Magabiztosan bel�pett a helys�ge, ahol az �reg papn� gyertyaf�nyn�l olvasott valamit, de amikor megl�tta, hogy ki j�tt hozz�, ijedt�ben felpattant.

-      Mit akarsz Sesshoumaru? – k�rdezte az any�.

-      Nem harcolni j�ttem papn�. – felelte jeges hangon, de �lvezte, hogy f�lnek t�le.

-      Akkor mi�rt? – nyugodott meg egy kicsit, �s csak most t�nt fel neki, a f�rfi karjaiban alv� l�nyt, akinek a tenyer�b�l, a f�ldre cs�p�g a v�re. – Mi t�rt�nt vele?

-      Gy�gy�tsd meg! – felelte ellentmond�st nem t�r� hangon, amit�l a papn� �sszerezzent, de nem mutatta.

-      K�rlek, k�vess. – sz�lt a f�rfinak �s kil�pett az ajt�n, a d�mon ut�na. �tmentek egy m�sik a kunyh�ba, ami az any�� mellett �llt. – Fektesd le oda.

Sesshoumaru b�lintott, �s lerakta a l�nyt az �gyra, ami egy takar�b�l, meg egy t�glalap alak� p�rn�b�l �llt. Kaelde odament Kinuy�hoz �s megn�zte, hogy van-e l�za, de a d�monl�ny homloka, nem volt annyira forr�, ez�rt megnyugodott, hogy nincs annyira nagy baja. Feln�zett a karba tett f�rfira, aki az asszony cselekedeteit figyelte, ami egy megh�kken�s volt.

-      Sesshoumaru, mi�ta van meg, mind a k�t karod? – �rdekl�d�tt.

-      Kaelde, nem ezt j�ttem megvitatni! Meg tudod gy�gy�tani? – felelte, nem t�l kedvesen.

-      Amit tudok, megteszek, de azzal seg�ten�l, ha v�laszoln�l n�h�ny k�rd�semre.

-      H�t akkor, k�rdezz! – v�laszolt kis gondolkod�s ut�n.

-      Mikor lett rosszul? – k�rdezte kedvesebben, hisz a d�mon m�r nem volt annyira bar�ts�gtalan.

-      El�z� �jjel. – felelte szok�sos jeges hangj�n, �s nekid�lt a falnak.

-      �s, mi okozta mindezt?

-      Egy r�m�lom.

-      Egy �lom? – lep�d�tt meg, mire a kutyad�mon b�lintott.

-      Alig tudtam fel�breszteni, de m�r akkor, forr� volt.

-      De �gy l�tom, hogy az�ta, lement a l�za. – pillantott az alv� l�nyra.

-      Megf�rdettem, �s ma este ment fel neki megint. – mondta, mire az �reg miko led�bbent.

-      �rtem. Mondott valamit, hogy mi baja van?

-      „A jel, amit nem k�rtem, m�gis megkapom.” Csak ennyit mondott, de most mennem kell. – felelte.

A l�nyr�l levette a pr�met, amit a v�ll�ra csatolt, �s miel�tt kil�pett volna a kunyh�b�l, m�g egy pillant�st vetett Kinuyera, azt�n megfordult �s elt�nt az �jszak�ban. Kaelde, m�r hallotta valahol ezt a mondatot, de nem eml�kezett r�, hogy hol. Kinuyera n�zett, akin a f�rfi f�ls�je volt, ett�l kicsit meglep�d�tt. „Sesshoumaru agg�dik egy l�ny miatt? M�g a haorij�t is oda adta neki?” k�rdezte mag�t�l.

-      Furcsa, �szre sem vette, hogy �bren vagyok. – sz�lalt meg halkan a s�rk�ny, �s az asszonyra mosolygott.

-      Mi a neved l�nyom? – �rdekl�d�tt kedvesen �s let�rdelt a fekv�hely mell�.

-      Kinuye. – felelte, �s nagy nehezen fel�lt, a miko seg�ts�g�vel. – K�v�ncsi r�, hogy mi okozza mindezt?

-      Igen, k�l�nben nem tudlak meggy�gy�tani. – v�laszolta.

Kinuye b�lintott, �s kioldotta az �vet a derek�n, mire a ruha lecs�szott r�la. A haj�t el�re fogta, �s az asszony megl�tta, hogy mit akar mutatni a l�ny. D�bbenten pislogott n�h�nyat, ahogy a d�mon bal lapock�j�n megl�tott, egy halv�ny feketes�rk�ny alakzatot. A jel, amir�l Kinuye besz�lt, alig 10 centis lehetett, �s olyan volt, mintha n�ha felizzott volna. Kaelde meg akarta k�rdezni, hogy mi ez, de a l�ny v�laszolt, a fel nem tett k�rd�sre.

-      Ryou megjel�lt mag�nak.

-      Ki az a Ryou? – k�v�ncsiskodott az asszony.

-      Hallott m�r a Feketes�rk�nyokr�l? – az �reg miko b�lintott. – Ryou a vez�r�k.

-      De mit akar t�led?

-