7.

               �tban Kelet fel�

                 By:Kinuye

Kinuye felriadt, mert egy ismer�s aur�t �rzett a k�zelben. Rajta k�v�l, mindenki aludt, kiv�ve Inuyasha, aki a falnak d�lve gondolkodott. A nap, nemr�g kelt fel �s a hanyou m�r �jra a r�gi volt. A fi� �szrevette, hogy a l�ny felkelt, de miel�tt megsz�l�thatta volna a s�rk�nyt, az kirohant a szob�b�l. Kinuye meg�llt az udvaron, hogy meg tudja �llap�tani, hogy merr�l �rzi a d�moni aur�t. N�h�ny m�sodperc m�lva, beazonos�totta az ir�nyt, �s balra kezdett el futni. El�gg� sietett, hogy el�bb tal�lja meg az energia gazd�j�t, mint Inuyasha, aki meg�rezn� a leveg�ben az illat�t, �s r�gt�n a keres�s�re indulna.

A napf�ny, megint �gy s�t�tt a l�ny haj�ra, hogy halv�nyk�ken csillogott. A falut�l el�gg� messze, egy kisebb patak ut�n, egy nagy erd� h�z�dott. Kinuye, amint bel�pett a f�k k�z�, megtorpant �s k�rbepillantott. �rezte, hogy a k�zel�ben van, akit keres, de nem l�tta sehol. „Hol lehet?” k�rdezte mag�t�l. Egy nagyot s�hajtott, azt�n megfordult, hogy visszainduljon, de az �tj�t egy f�rfi �llta. A l�ny meglepetten pislogott, azt�n a d�mon nyak�ba ugrott, �s a fi� mag�hoz �lelte a s�rk�nyt.

-      Hercegn�, r�gen l�ttalak. – sz�lalt meg, az ez�sthaj� fi�, kellemesen m�ly hangj�n.

-      Mit keresel itt? – k�v�ncsiskodott a l�ny, �s kibontakozott az er�s karok k�z�l.

-      Nem �r�lsz neki, hogy tal�lkoztunk? – k�rdezett vissza vid�man, de tudta, hogy a l�ny sz�vesen l�tja.

-      Persze, hogy �r�l�k. – mosolygott a fi�ra.

-      Sz�ks�g van r�d Keleten. Miut�n Mizukit elvitt�k, az eg�sz tartom�ny sz�tesett, mert nem vezeti senki a s�rk�nyokat. – mondta a fi�. Kinuye elindult a falu fel�, mellette a d�monnal.

-      Most, nem mehetek vissza. – k�z�lte a f�rfival, aki k�rd�n tekintett a l�nyra, bord� szemeivel. – M�g nem.

-      De, akkor ki vezesse addig Keletet, am�g vissza nem t�rsz? – �rdekl�d�tt, mire a l�ny r�mosolygott. �tugortak a kis patakon, de nem �lltak meg. – �n?

-      Igen, er�s vagy �s teljes m�rt�kben megb�zok benned.

-      R�gebben meg�g�rted, hogy egyszer �sszem�rj�k az er�nket, ha er�sebb leszel. – n�zett a j�kedv� d�monl�nyra.

-      Igen, eml�kszek r�, ha tal�lunk egy megfelel� helyet, ahol mindent lerombolhatunk, megk�zdhet�nk.

-      Rendben. – egyezett bele, azt�n felt�nt neki a falu. – Hova megy�nk?

-      A bar�taimhoz, vel�k utazok n�h�ny napja. – a fi� biccentett, hogy �rti, azt�n t�bbet nem sz�ltak egym�shoz.

Bel�ptek a kis telep�l�sre, ahol a fi�t az emberek, megn�ztek. A d�mon el�g k�nyelmetlen�l �rezte mag�t emiatt, de a l�ny, a v�ll�ra tette a kez�t, amit�l megnyugodott. El�rt�k a faluf�n�k h�z�t, ahol a kis csapat m�r v�rakozott r�juk, �s l�tszott a f�ld�monon, hogy ideges.

-      Kinuye, hov� t�nt�l? – kezdett el kiab�lni a hanyou. – �s ki ez a d�mon?

A d�monl�ny meglep�d�tt, hogy Inuyasha r�gt�n, k�rd�re vonja. A mellette �lldog�l� d�mon el�r�ntotta az oldal�n l�g� kardot, �s a hanyou tork�nak szegezte. A kis csapat megh�kkent, hogy az idegen �gy reag�lt, a l�nynak feltett k�rd�sekre. Kinuye kivette a f�rfi kez�b�l a fegyvert, �s visszarakta a kardh�velybe.

-      �k a bar�taim. – mondta kedvesen a l�ny. – Meg tudom magam v�deni.

-      Rendben. – felelte.

-      Inuyasha, bemutatom Danjur�t. – kezdete Kinuye.

-      � itt Sango, Miroku, Shippou, Kirara, Inuyasha �s �n Kagome vagyok. – mutatott be mindenkit a miko mosolyogva.

-      �rvendek. – biccentett a kis t�rsas�g fel�, azt�n Kelet hercegn�je fel� fordult.

-      Inuyasha, nek�nk el kell menn�nk, hogy egy-k�t dolgot elrendezz�nk Keleten. – mondta a s�rk�ny. – Majd tal�lkozunk valamikor.

-      Kinuye, ezt ne hagyd itt. – ny�jtott �t egy kis csomagot Kagome.

-      K�sz�n�m. – mosolygott a l�nyra. – Sziasztok.

-      Szia. – b�cs�zott mindenki, kiv�ve Inuyasha, aki m�g mindig morgott az el�bbi�rt, hogy egy kardot szegeztek a nyak�nak.

A k�t d�mon elindult, de a l�ny m�g integetett a bar�tainak, miel�tt bel�ptek volna az erd�be. Kinuye �gy d�nt�tt, hogy visszamegy a haz�j�ba �s lenyugtatja a n�pet. K�zli majd vel�k, hogy egy ideig Danjuro fogja vezetni Keletet, am�g � vissza nem t�r.

A f�rfi kik�rdezte, hogy az elm�lt �vek sor�n mi t�rt�nt vele, amit a l�ny di�h�jban elmes�lt, mert nem akarta untatni a fi�t, aki figyelmesen hallgatta a t�rt�netet.

-      Kinuye, �gy hallottam, hogy ebben az �vben, sokkal t�bb kalandod volt, mint b�rmelyik m�sikban. – sz�lalt meg v�g�l a d�mon.

-      �s, m�g csak most kezd�dik minden. – s�hajtott egyet a l�ny, �s a kis csomagra n�zett a kez�ben.

-      Abban mi van? – k�v�ncsiskodott Danjuro.

-      Egyik bar�tom ruh�ja, amit k�lcs�n adott, mert az eny�m elszakadt. – felelte elgondolkodva.

-      �rtem. – mondta, �s k�rben�zett, a sz�p t�jon. – Ha gyorsabb temp�ban megy�nk, akkor 3 nap �s el�rj�k Kelet hat�rait.

-      A gyorsabb temp� alatt, mit �rtesz? – �rdekl�d�tt.

-      Ezt! – v�laszolta, �s otthagyta a l�nyt.

-      H�! – sz�lt ut�na, azt�n a fi� ut�n rohant.

A k�t Ez�sts�rk�ny, olyan gyorsan futott, hogy a t�j elmos�dott k�r�l�tt�k. Estig meg sem �lltak, egy nem annyira meredek hegyen, ahol tal�ltak egy barlangot. Beh�z�dtak, �s t�zet gy�jtottak, az �sszegy�jt�tt �gakb�l.

A l�ny a l�ngokba meredt, azt�n az elm�j�ben, k�peket kezdett l�tni. Kiss� hom�lyosan, de l�tott egy fekete haj� n�t, akinek fekete kimon�ja volt. A l�ny, egy l�ngol� falu k�zep�n �llt, de a t�z nem �rtott neki, ink�bb a kecses teste k�r� fon�dtak, mint egy lenge ruha. Szomor�an tekintett k�rbe, �s mindenhol halottakat l�tott. Legyintett egyet, �s a testekb�l, lelkek sz�lltak ki, amik k�r� gy�ltek. Indulni k�sz�lt, amikor a f�l�t gyereks�r�s �t�tte meg. Megkereste a hang forr�s�t, ami egy �sszed�lt kunyh� al�l sz�r�d�tt ki. Leemelte a t�rmel�keket, �s megpillantott, egy kisl�nyt, akinek a teste tele volt horzsol�ssal, de komolyabb baja nem volt. A gyermek r� tekintett, melegbarna szemeivel, �s abbahagyta a s�r�st. A n� felvette a l�nyt, �s egy holttesthez s�t�lt. Egyik kez�vel meg�rintett egy lelket, ami el�tte lebegett �s belesz�llt a fiatal l�nyba. Haland� sebei elt�ntek, �s kinyitotta a szem�t, majd a n�re pillantott, aki a kez�be adta a gyereket.

-      Az�rt �lsz, hogy vigy�zz r�. – mondta kellemes hangj�n, ami szomor�an csengett.

 Megfordult �s els�t�lt a lelkekkel egy�tt, majd elt�nt a felcsap� l�ngok k�zt. A k�t l�ny meglep�dve n�zett arra a helyre, ahol a n�t elvesztett�k a szem�k el�l. A fiatal l�ny, kis gondolkod�s ut�n fel�llt, �s beszaladt az erd�be, a karjaiban a gyermekkel, azon az egy �ton, ahol a t�z m�r kialudt.

Kinuye visszat�rt a val�s�gba, �s megr�zta a fej�t, hogy meggy�zze mag�t, „Ez csak a k�pzeletem sz�lem�nye.” A f�rfi ezt �szrevette, �s a l�nyra pillantott, aki nem vette �szre, hogy figyelik.

-      Valami baj van? – �rdekl�d�tt a tisztav�r� Ez�sts�rk�ny.

-      Nem, csak…Elmegyek f�rdeni. – v�laszolta, �s mosolyt er�ltetett az arc�ra. Fel�llt �s kis�t�lt a barlangb�l.

Lassan ballagott, �s az el�bbi l�tom�sa k�r�l kavarogtak a gondolatai. Nem figyelte, hogy merre megy, de �rezte a v�z k�zels�g�t, ez�rt �gy is r�tal�lt a forr�sra. �szre sem vette, hogy mi�ta �lldog�l a parton egyhelyben. �jra visszat�rt az �letbe �s k�rbepillantott, hogy van-e valaki a k�zel�ben, de megbizonyosodott r�la, hogy nincs. Belem�rtotta a kez�t a v�zbe, �s meg�llap�totta, hogy kellemesen meleg, ami mosolyt csalt az ajkaira.

-      T�k�letes. – mondta a s�t�t �jszak�nak.

Levette a ruh�it, amit �sszehajtva rakott le a smaragdz�ld f�be. A kis forr�s nem volt t�l nagy, �s k�r�l�tte kisebb szikl�k fek�dtek. A t�lparton egy gy�ny�r� cseresznyefa �llt, aminek a lombja a v�z fel� ny�lt. Kinuyenak t�l s�t�t volt ez az �jszaka, ez�rt a f�hoz s�t�lt, �s v�gigh�zta a kez�t a t�rzs�n, majd beleg�zolt a v�zbe. Lemosta mag�r�l az �t por�t, azt�n feltekintett a felette k�ken vil�g�t� levelekre, amik el�g nagy f�nyt adtak, hogy a l�ny t�k�letesen l�sson. Kik�ny�k�lt egy lapos szikl�ra, ami a v�zben �llt, azt�n megint �tadta mag�t a gondolatainak.

A k�pek, ism�t leperegtek a szeme el�tt, �s most �gy �rezte, mintha ott lett volna a l�ngol� faluban. Miut�n v�ge lett, kir�zta a hideg, ahogy belegondolt. „Ez, mintha az egyik eml�kem lett volna, de velem ilyen soha sem t�rt�nt meg. M�g most is �rzem az �gett h�s szag�t, az orromban. Eddig nem sokszor, volt szerencs�m ezt a visszatasz�t� illatot �reznem, de nem is szeretn�m ezt t�bbsz�r �t�lni.” Fintorodott el, azt�n egy kellemes illat csapta meg az orr�t, el�g er�sen �rezte, ami azt jelentette, hogy a gazd�ja a k�zelben van. A l�ny felpillantott �s m�ris megtal�lta a kellemes illat hordoz�j�t. Kinuye arca v�r�sbe kezdett �tv�ltani, de nem mozdult. A f�rfi, karba tett k�zzel �llt a cseresznyef�nak d�lve, a l�ny reakci�j�t figyelte. A haja, ami eddig ez�st volt, a f�ny miatt, k�kesnek t�nt.

-      Szia. Mi�ta vagy itt? – k�rdezte zavartan, Kelet hercegn�je.

-      M�r egy j� ideje. T�bbsz�r is r�m n�zt�l, de nem vett�l �szre. – felelte a fi� hidegen.

-      Elgondolkodtam. – vallotta be, �s a p�r elm�lt az arc�r�l.

-      �szrevettem. Jobban vagy m�r? – n�zett v�gig a l�nyon, �szrev�tlen�l.

-      Igen. – b�lintott. – Hogy tal�lt�l ide?

-      Nem volt neh�z, a s�t�t �jszak�ban, egy k�ken vil�g�t� f�t megtal�lni. – felelte, �s feln�zett a f�nyt ad� levelekre. – Gondoltam, hogy te vagy az, aki ezt a jelens�get csin�lta.

-      Ha, majd kim�szok a v�zb�l, adok valamit, mert holnap tov�bb indulunk. – k�z�lte a d�monnal.

-      Kivel? – �rdekl�d�tt.

-      Danjuroval, mert vissza kell mennem Keletre egy-k�t dolgot elint�zni. – felelte, �s egy nagyot s�hajtott.

A l�ny megfordult, �s nyakig belemer�lt a v�zbe, mik�zben �sszeh�zta mag�t. Nem volt t�l j� kedve, �s �gy �rezte, hogy m�g kimennie sincs ereje, olyan f�radt valami miatt. Minden porcik�ja ellazul a meleg v�zben, �s el�lmosodott. Elnyomott egy �s�t�st, �s elindult kifel�. Meg�llt a parton, de h�ttal volt a d�monnak, �s a haja mindent eltakart a test�b�l.

-      K�szi, hogy megfordulsz. – mondta a f�rfinak, aki felfogta, hogy mire gondolt a l�ny, ez�rt eleget tett Kinuye k�r�s�nek.

A s�rk�ny, m�g nem volt megsz�radva, de egy kis csellel, az �sszes vizet, ami rajta volt, visszajutatta, ahonnan j�tt, azt�n fel�lt�z�tt.

-      K�v�ncsi vagyok, hogy mennyit v�ltozott Kelet. – kezdte, de a l�ny folytatta.

-      Ha akarsz, j�hetsz. – mondta, �s visszaindult a barlanghoz.

A f�rfi kiss� meglep�d�tt, hogy a l�ny most nem veszekedett vele, de � is elindult, ahol let�borozott. Miut�n elmentek, a cseresznyefa leveleib�l kisz�llt a f�ny, �s ism�t a kis forr�sra az �jszaka s�t�tje hullt r�, mint egy fekete f�tyol.

A l�ny, miut�n bekecmergett a barlangba, nekid�lt a falnak �s r�gt�n elaludt. Danjuro nem tudta mire v�lni, hogy mit�l f�radt ki ennyire Kinuye, ez�rt �gy d�nt�tt, lassabb temp�ban fognak, majd haladni.

A s�rk�nyl�ny, kor�n fel�bredt, �s miut�n ny�jt�zkodott egyet, kis�t�lt �s le�lt a smaragdz�ld, puha f�re. A felkel� Napot figyelte, hogyan festik be a t�jat, a narancss�rga f�nyek, melyek gy�ny�r�v� tett�k a term�szetet sz�m�ra.

-      J� reggelt. – sz�lalt meg a l�ny halkan, �s le sem vette a szem�t, az alatta fekv� ter�letr�l.

-      Neked is. – felelte egy jeges hang, mire Kinuye az �rkez�re pillantott. K�k szemei, most jobban csillogtak, mint �ltal�ban.

-      Sesshoumaru, Rin�ket nem hozod? – �rdekl�d�tt.

-      A t�borban hagytam �ket. – felelte, mire a l�ny fel�ll.

-      Pillanat. – mondta �s beszaladt a barlangba.

Kis id� ut�n, a m�g k�m�s s�rk�nnyal t�rt vissza, �s a kez�ben egy ruhadarabbal. Danjuro, ahogy megl�tta az inuyoukait, r�gt�n fel�bredt, �s a kardj��rt ny�lt.

-      K�sz�n�m, hogy odaadtad a haoridat. – mosolygott a f�rfira, �s �tny�jtotta a f�ls�t. A f�rfi biccentett, ami kis id� m�lva, m�r ism�t rajta volt. – Sesshoumaru, bemutatom Danjur�t.

-      Sesshoumaru, Nyugat �r�k�se? – k�v�ncsiskodott a s�rk�ny.

-      Igen. – v�laszolt a kutyad�mon helyett a l�ny. – Menj�nk Rin, �s Jaken�rt.

A k�t d�mon nem v�laszolt, csak k�vett�k Kinuyet, aki �rezte a kisl�ny illat�t, �s pontos hely�t. N�h�ny perc m�lva, a l�ny megpillantotta a k�t kis csatl�st. Rin, �ppen vir�got szedett, de amikor �szrevette a k�zeled� d�monokat, az �len a hercegn�vel, r�gt�n a l�nyhoz futott. A d�monn� leguggolt, �s a gyermek a nyak�ba ugrott.

-      Kinuye, m�r j�l vagy? – k�v�ncsiskodott, miut�n a l�ny lerakta a f�ldre.

-      Persze. – mosolygott a kisl�nyra. A gn�m most botork�lt oda az �rkez�kh�z. – Danjuro, � itt Rin �s Jaken.

-      �dv. – dobta oda, mert m�r unta, a sok bemutatkoz�st.

-      Sesshoumaru-nagy�r, mikor indulunk? – �rdekl�d�tt a kis d�mon, mire a f�rfi beler�gott, �s az egyik bokorban landolt.

-      Jaken, gyere! – sz�lt h�tra a l�ny, mert m�r el�gg� lemaradt a gn�m.

-      J�v�k. – kil�tott fel, �s ut�nuk futott.

A kis csapat, Danjuro szerint nagyon lassan haladt, �s t�bb �r�n �t kellet hallgatniuk a morg�s�t. A d�monl�ny megunta, �s megk�rte Sesshoumarut, hogy h�vja oda Auntot. Ennek k�sz�nhet�en, Rin �s Jaken a s�rk�nyl� h�t�n k�vett�k a h�rom d�mont, akik szellemg�mbk�nt szelt�k a leveg�t, a ver�f�nyes reggelen.

K�s� d�lut�n meg�lltak, hogy t�bort verjenek est�re. Tal�ltak egy t�k�letes helyet, ami egy erd� k�zep�n helyezkedett el. Magas f�k vett�k k�rbe a t�bort�zet, ami m�r j� ideje meleg�tette a kis t�rsas�got.

-      Kinuye, nem vagy f�radt? – �rdekl�d�tt a s�rk�ny.

-      Nem, mi�rt? – n�zett a fi�ra.

-      Csak az�rt, mert tegnap ugyan ennyit ment�nk �s este, ahogy lehajtottad a fejed, m�ris aludt�l. – felelte, mire a d�monn� felkacagott. A k�t f�rfi, kellemesnek tal�lta a l�ny hangj�t, �s egyre kevesebbszer hallott�k, hogy a hercegn� nevetett.

-      Danjuro, tegnap nem elf�radtam, csak a meleg v�z �lmos�tott el. – mosolygott a fi�ra, azt�n fel�llt. – Megyek, s�t�lok egyet a k�rny�ken.

-